Na hát végre itt az év vége. Ez volt számomra az utolsó nap, amelyre tanulnom kellett. Két nap alatt sikerült bevágnom az egész ókori Rómát (igen, így jár az, aki egész évben nem tanul törire...:)). Azt már le se merem írni, hogy milyen hülyeséget írtam a dolgozatomba... Valahogy rendesen sikerült belekeverednem a császári dinasztiákba, de hogy kerülhetett Constantinus az Antoninusokhoz???
Ez már fáradtság. És nekem kellett pótdolgozatot írtam mert három hétig nem voltam suliban. Senki nem tudta még idáig pontosan megmondani, hogy mi a bajom. Ezért mindenkit kérek, hogy akinek hasonló tünetei vannak, az kerülje a megeröltetéseket.
Az egész úgy kezdődött, hogy a tesóm lázas lett. Amikor már jobban lett, mondta, hogy nem hall rendesen az egyik fülére. Persze én először azt hittem először, hogy szivat. Aztán kb. egy hét múlva, mikor neki már elmúlt, egyik pillanatról a másikra elment a hallásom.
Olyan volt, mintha víz alatt lennék, de szerencsére csak az egyik fülelmre.
Eltartott egy pár napig, mire a torokgyulladás mellé fülgyulladást is kaptam, arra a fülemre, amelyikkel nem hallottam rendesen.
Kb. megint egy héttel rá már odáig fajult a dolog, hogy mentem kórházba, ahol felírtak nekem antibiotikumot. Márpedig úgy volt, hogy vírus, akkor meg minek antibiótikum, az csak bakteriális fertőzésre használ! Megnyugtattak, hogy a torokgyulladásra van, a fülemre meg írtak fel cseppeket. Viszont vettek mintát és az eredmény a bacikra nézve negatív volt (érdekes, amikor tiszta fehér volt az egész torkom).
Használtam is, és egy második antibiótikum szedése után rendbe jöttem, három hét után először volt javulás.
Elkezdtem iskolába járni, bár a hallásom nagyjából visszaállt normálisra, egy darabig nem hallgatok zenét mp3-ból, mert érzem a hangerő- és -mélység különbségeket.
De a torokfájásom visszajött, ill. nem lett jobb. Akkor egy gyulladáscsökkentő mellékhatására gyanakodtunk, amelynek szedése során 14 éves koromban már jelentkeztek mellékhatások. Olyanok, hogy 10 000 emberből 1-nél jelentkeznek. Tehát nálam már két mellékhatása is volt (tartós, nem javuló torokfájás).
Nem tudom, hogy miért, de immunis vagyok a gyógyszerek ellen. És szerintem ez gondolkodás és hozzáállás kérdése, mert amikor valakinek elkezd fájni a feje, ezt hallom: nincs valakinél gyógyszer? - én meg alszom rá egyet, aztán elmúlik. És alapból inkább nem szedek ilyen kis dolgokra gyógyszert. De az nem azt jelenti, hogy komolyabb betegségnél is így reagál rá a szervezetem? Vagy mégis? Vagy alapból védekezik ellene?
Egyet tudok. Április végén betegedtem le, de ma reggel annyira bedagadt a torkom, hogy enni sem tudtam. Csak forró tea és töridoga, mert muszáj, mert már csak egy hét és le kell zárniuk valahogyan. Nem érzek betegséget, csak azt, hogy ott van. Lényegében nem zavar. Másfél hónap alatt hozzászoktam. Csak az lesz gáz, ha ez miatt nyáron elmarad a strandolás...

Miért van az, hogy ha valakire rá szállnak, akkor gondoskodnak róla, hogy tuti ne érezze magát jól? Mert én itt most nem a mobingoloásról(más néven a cikizésről) beszélek, hanem arról, amikor valakit felületesen ítélnek meg a külsőből. Nem az alkatról és a szépségről van szó, hanem a "karakterről". Hogy érthetőbb legyen, íme egy példa:
Az utcán, mondjuk a győri Baross úton szembe jön velünk néhány csaj és hirtelen egyikük olyan röhögésbe tör ki, hogy mindenki őt nézi az utcán és el lehet képzelni, miket gondolnak az emberek: micsoda p#csa, biztosan feltűnési viszketeksége van, stb. Valljuk be őszintén: mi nem ezt gondolnánk? De. Elsőre legalább is. Ha jobban bele gondolunk, lehet, hogy az a lány a legkedvesebb a városban. Vagy akár lehetne a legjobb barátnőnk is. De mi a külső viselkedése, az első benyomás alapján ítélkeztünk, pedig csak a barátnői mondtak neki valami vicceset. És így már nem is olyan vészes, hiszen felmerült bennünk, hogy van humorérzéke és nem csak egy hétköznapi p#csa, amit előszőr hittünk.
Nem szabad mindent első megfigyelésre eldönteni és véleményt nyílvánítani. Minden ember egy érték. Egyszerűen csak mögé kell látni a dolgoknak, és így mindjárt meg is változik a világképünk. Pozitívabb lesz és érdekesebb. OK? Na akkor jó sétát a belvárosban! :)

Történik egyszer, hogy beleszeretsz valakibe. Aztán mire az a valaki rájön, hogy viszont érez, beleszeretsz másba is. Elkezdtek találkozgatni, haverok lesztek, úgy érzed, hogy tényleg szereted. De valami még is aggaszt: ott van az a bizonyos valaki. Az, akiért jobban dobog a szíved, de nem tudod ott hagyni a barátodat. Nem tudsz dönteni, de a tudatos Én-ed megpróbálja elhitetni veled, hogy csak őt szereted. Te viszont tudod, hogy ez nem így van, de nem mered bevallani, még magad előtt is letagadod. Megy ez egy ideig, próbálod kerülni a társaságát, hogy csak Őt szerethesd. De akárhányszor meglátod, újra és újra fellángol a tűz.
Ez megy egy ideig. Te pedig érzed, hogy valami nincs rendben, hogy valami megváltozott, hogy mindkét érzés halványabb lesz. Eleinte nem tudod, hogy mi van, de nem sokára rájössz, hogy a harmadik érzés nem fér bele. Hatalma felülmúlja az eddigieket és lassan, apránként tudatosul benned, hogy nem beleszerettél egy harmadik személybe, hanem magába a szerelembe. A szerelembe, ami az összes ember iránti érzelmeidnél is erősebb és intenzívebb. És elkezdesz vágyakozni utána... vágyakozni azután, amit idáig senkitől sem kaptál meg. Tudod, hogy értelmetlen ez az egész. Nem hagyod ott a barátod és titokban szereted szíved választottját is, de ettől fogva mindig élni fog benned az a remény, hátha mégiscsak sikerül...

Itt a könyvtárban, komolyan mondom, annyira kellemes az atmoszféra. Egyszerűen nincsen semmi. És éppen ez a baj. Senki nem ül se balra, se jobbra, de az egyik gép(!) életjeleket közöl velem. Ülök, várom, hogy betöltsenek az oldalak(de hát tudjuk, milyen lassú, egy macintosh-sal meg lehetne oldani a problémát), erre fel a teljesen kikapcsolt Computer magától bekapcsol, csak úgy a semmiből és bejelentkezik... Utána elkezd uszni a képcsövön a "WIndows" feliratos képernyőkímélő, vagy nevezzük, ahogy akarjuk. Hát, csodálatos kis világban élünk, én már semmin sem lepődök meg. Még azon sem, hogyha önkéntesen bejelentkezne az gép(ami mellesleg üres) msn-re és felvenne beszélgetőpartnernek. De bezzeg, amikor jön erre a könyvtáros, hogy a nem használatos gépeket leállítsa, akkor persze a gép nem megy. Ez meg hogy a b*dös életben megy? Azt hiszem, el kéne kezdenem tanulmányozni ezeket a hagyományos XP-s gépeket a könyvtárban. Itt a suliban már minden lehetséges. Viszont egyet tudok: az icikepicike macem ilyet sose tenne velem...

Az élet szép - gondoltam, miközben Nárd a szemembe nézett. Egy sziklahasadék legszélén álltunk. Hűvös volt, mint mindig, mikor vele találkozom a szabadban, de nem fáztam. Nem fáztam, mert Nárd fekete démonszárnyaival védelmezett. Most nem önszántamból voltam itt.
Némán álltunk, de ő bírta. Nem zavarta, ahogy a nyakamban logó Triforce lassan szívja ki életerejét. Menekülni nem tudtam, erősen karjaiban tartott és azon járhatott az agya, hogyan tudná elkerülni, hogy most azonnal végezzen életemmel - mert ez volt a kötelessége, a feladata. Ellenállt a kísértésnek, mert szeretett. És ez az érzés sokkal hatalmasabb volt számára, mint Seismark és az összes többi hozzá hasonló sötéterejű démon. Könnyes szemekkel néztem rá, könyörögve, hagyjon békén. Egyre erősebb lett a fogása - a karom szointe sajgott, én pedig már közel álltam hozzá, hogy elordítsam magam. Egy megoldásom maradt. Le kell ugranom a szikláról...most azonnal...

Mi a hobrid?
A hibrid szó eredeti jelentése: vegyes, felemás, keresztezett, torzsszülött, félvér, korcs. Általában nem természetes módon, két vagy több tárgy, fogalom, élőlény részeiből összetett forma.
A hibridek az emberek következő generációja, az atomkorszak után jelennek meg földünkön. Az atomkorszak alatt viszont elpusztul az egész emberiség, emiatt feltehető az a kérdés, hogy akkor hogyan alakul ki a következő generáció? Vagy az atomkorszakot megelőzik a hibridek?
Ez a feltételezés lehetetlen. Az atomkorszak után lesz a hibridek forradalma. A hibridek tehát semmiképpen sem előzhetik meg a maguk korát, mivel ők a "gondolkodó, tudatosan élő és cselekvő" emberek, ami kizárná, hogy az atomkorszak bekövetkezzen. Tehát a hibridek sorsa ördögkörben forog: se előre, se hátra...
Ennek ellenére egy vetélkedőn a csapatnevünk hibrid volt, melyen második helyezetet értünk el, 2 ponttal lemaradva az elsőktől. Hát igen, ez a gondolkodó emberek sanyarú sorsa. A mi időnk még nem jött el. Egyenlőre...

Démonok és angyalok
A démoni ember így gondolkodik: "Milyen nagy vagyonnal
rendelkezem! A terveim szerint ez még egyre gyarapodni fog.
Mind az enyém most, de a jövőben még több lesz. Volt egy
ellenségem, de már megöltem. Előbb-utóbb a többivel is
elbánok majd.”
Szeresd meg a démonod, mint saját részedet.
Légy boldog a pillanatban.
Merj felelősséget vállalni.
Eltűnik a félelmed.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már nem létezik többé az úgynevezett külső rossz, például démonvilág, fekete mágia, stb., de ilyen tényezők ritkán jelentkeznek, és ezeknek is hatalmi vonzatai vannak. Az emberiség számára a legnagyobb kihívás lemondani az egoista lélek feletti ellenőrzéséről, mert az emberiség hozzászokott, hogy a túlélés, harc, csatározás, küzdés, a múlt démonjaival harcolás, a jelen és múlt belső démonaival küzdés.
Sokak szerint létezik ellenszer az ilyen lélekgyilkosok ellen. Például egy démonűző szertartásnál levendulaolajt használunk, mivel a levendula elűzi a rossz erőket .Démonokat létrehozni (és természetesen megsemmisíteni) nehéz és szinte lehetetlen feladat. Viszont kizárt, hogy meglehessen ölni őket.
Az életet először csak az asztrális síkon formálják meg, és csak ott látható, mint "szellem", majd amikor anyagi teste is kifejlődik, minden ember számára láthatóvá válik. Ha rádöbbennek lelkük örökkévalóságára, és tisztába kerülnek az élet valódi értékeivel, akkor nem lesznek többé kitéve a démoni erők kénye-kedvének. Nem követik vakon az ösztöneiket, megszűnik a "föld¬¬hözragadtságuk".A legendás Triforce, a mágikus elektronból és fekete csillagporból álló négy háromszög már évezredekkel ezelőtt is védte az embereket a démonoktól és a sötét erőktől.
Az angyalok, vagyis a fehér démonok mindent megtesznek a békés együttélésért.

Lényegében erre akartam tegnap kitérni, dehát kizavartak a könyvtárból.
Tehát létezik egy olyan, hogy iskolai edédlő, ami még véletlenül sem tévesztendő össze egy menő vendéglővel. Amolyan kocsmai hangulat van pia nélkül. Mármint a társaság jó, és jókat röhögünk a konyhán. Nem, nem a konyhában, hanem a konyhán,ugyanis most az a tárgyunk.
Komolyan mondom, egyrészt idegesít, hogy léteznek olyan diákok(és felnőttek is), akik folyton csak elkérik az ebédet, leülnek egy fél percre az asztalhoz, mondanak valamilyen jó nagy baromságot("jaj, nem szeretem" "most nincsen erőm megenni" Nem vagyok éhes" stb.) és teljesen érintetlenül visszaviszik. DE AKKOR MI A FRANCNAK KÉRIK EL?-Kérdezem magamban. És minek jönnek le? Ahhoz van erejük, hogy utána a büfében fölvásárolják az összes csipszet, pedig nem is éhesek. Szegény szülők ezt nem is tudják. Csak fizetnek és fizetnek csemetéjük ebédellátásáért(akik nem esznek semmit, nehogy elhízzanak), de amint kiderül, nem az étkezésért fizetnek, hanem a konyhásoknak adományoznak. Az egyik büdös Bözsi viszi haza a moslékot a kutyájának, a másik(amilyen jóindulatúak általában a konyhások) a férjével próbálja megetetni. Nekik ez ingyen van és megéri.
Nem lenne ez baj, ha még egy lapáttal nem tennének rá: "Minek neked a főzelékhez kenyér?"-kérdik felháborodottan, amikor kenyeret kér a diák. De sajnos ami a leggyakrabban előfordul: "Nem hoztak kenyeret"-
és a hetedik óra után az iskola hátsó kapuján keresztül cipelik ki azt a három kenyeret és teszik biciklijük csomagtartójába, amit az ebédhez kellett volna adniuk. Ilyenkor megértem őket, miért vannak felháborodva, ha felkell vágniuk a friss kenyeret. Mert mással eltudják hitetni, hogy nem esznek a főzelékhez meg a pörkölthöz kenyeret, de velem nem. Mert már csak azért is kérek, márcsak azért is vágják fel, már csak egy embernek is. Mert a többiek fosnak, hogy mit gondol majd a konyhás. Sz*rni bele, hogy mit gondol. Nekem aztán ne lopják kilószám a kenyeret, ami az ebédhez jár. Ráasásul a diákok pénzéből. Tehát ha kenyeret lopnak, akkor őket lopják meg. Még ha nem is jut el hozzánk.
Nem egyszer voltam szemtanúja az ilyen eseteknek, szinte minden nap van hasonló az ebédlőben. És máshol nem lehet ebédelni. Otthagyni nem fogom, este érek haza, addig nem éhezhetek, szendvicseken pedig nem lehet élni.
Végül üzenem minden menzásnak, hogy nem kell a konyhásokat szentnek tekinteni, nyugodtan merjünk kérni, már csak azért is, és ha nem tetszik vakami, nyugodtan szóljunk vissza. NE HAGYJUK, HOGY MEGLOPJANAK MINKET! HA TÖBBEN VAGYUNK, TÖBBET ELÉRÜNK!

Lényegében erre akartam tegnap kitérni, dehát kizavartak a könyvtárból.
Tehát létezik egy olyan, hogy iskolai edédlő, ami még véletlenül sem tévesztendő össze egy menő vendéglővel. Amolyan kocsmai hangulat van pia nélkül. Mármint a társaság jó, és jókat röhögünk a konyhán. Nem, nem a konyhában, hanem a konyhán,ugyanis most az a tárgyunk.
Komolyan mondom, egyrészt idegesít, hogy léteznek olyan diákok(és felnőttek is), akik folyton csak elkérik az ebédet, leülnek egy fél percre az asztalhoz, mondanak valamilyen jó nagy baromságot("jaj, nem szeretem" "most nincsen erőm megenni" Nem vagyok éhes" stb.) és teljesen érintetlenül visszaviszik. DE AKKOR MI A FRANCNAK KÉRIK EL?-Kérdezem magamban. És minek jönnek le? Ahhoz van erejük, hogy utána a büfében fölvásárolják az összes csipszet, pedig nem is éhesek. Szegény szülők ezt nem is tudják. Csak fizetnek és fizetnek csemetéjük ebédellátásáért(akik nem esznek semmit, nehogy elhízzanak), de amint kiderül, nem az étkezésért fizetnek, hanem a konyhásoknak adományoznak. Az egyik büdös Bözsi viszi haza a moslékot a kutyájának, a másik(amilyen jóindulatúak általában a konyhások) a férjével próbálja megetetni. Nekik ez ingyen van és megéri.
Nem lenne ez baj, ha még egy lapáttal nem tennének rá: "Minek neked a főzelékhez kenyér?"-kérdik felháborodottan, amikor kenyeret kér a diák. De sajnos ami a leggyakrabban előfordul: "Nem hoztak kenyeret"-
és a hetedik óra után az iskola hátsó kapuján keresztül cipelik ki azt a három kenyeret és teszik biciklijük csomagtartójába, amit az ebédhez kellett volna adniuk. Ilyenkor megértem őket, miért vannak felháborodva, ha felkell vágniuk a friss kenyeret. Mert mással eltudják hitetni, hogy nem esznek a főzelékhez meg a pörkölthöz kenyeret, de velem nem. Mert már csak azért is kérek, márcsak azért is vágják fel, már csak egy embernek is. Mert a többiek fosnak, hogy mit gondol majd a konyhás. Sz*rni bele, hogy mit gondol. Nekem aztán ne lopják kilószám a kenyeret, ami az ebédhez jár. Ráasásul a diákok pénzéből. Tehát ha kenyeret lopnak, akkor őket lopják meg. Még ha nem is jut el hozzánk.
Nem egyszer voltam szemtanúja az ilyen eseteknek, szinte minden nap van hasonló az ebédlőben. És máshol nem lehet ebédelni. Otthagyni nem fogom, este érek haza, addig nem éhezhetek, szendvicseken pedig nem lehet élni.
Végül üzenem minden menzásnak, hogy nem kell a konyhásokat szentnek tekinteni, nyugodtan merjünk kérni, már csak azért is, és ha nem tetszik vakami, nyugodtan szóljunk vissza. NE HAGYJUK, HOGY MEGLOPJANAK MINKET! HA TÖBBEN VAGYUNK, TÖBBET ELÉRÜNK!

Itt nem a Gurkéra kell gondolni, ami németül van és uborkát jelent.
Itt arra céloztam, hogy ki van írva, hogy Győrben borult az idő, aztán valahogyan gyönyörűen süt a nap. Megpróbálom nem a monitort "gukkolni"(amúgy se látnám), mert ma egész nap csak dolgozatot írtunk. Majdnem minden tantárgyból. Az egy másik kérdés, hogy sikerült-e, de hogy egy pár helyre jó nagy baromságokat írtam, az megint biztos. Főleg töriből(jó, hát aki alszik órán...).
De legalább túléltem. Holnap is dolgozat a fungikból. Na mennem kell.
:(

Szeretnék egy történetet közölni. Nem sok mondanivalója van, de nekem tetszik. Informatikaórán írtam, miközben a tanár magyarázta a német billentyűzet rövidítéseinek megfelelőit.
Volt egyszer egy kisegér, aki télen fázott és nagyon félt a macskától. Mire nyár lett, neki is melege lett és mégjobban félt a macskától. Egyszer aztán elhatározta, hogy legyőzi a macskafóbiáját.
Elkezdett gondolkodni, vajon hogyan sikerülne ez neki. Végül arra jutott, hogy egyszerűen átmegy a szomszédba és felgyújtja az őt amúgy is veszélyeztető négylábú nyávogót. Milyen büszkék lesznek rá a többiek! Ő lesz majd a sztár, aki szembe mert nézni a legfőbb ellenségükkel! Így hát neki is indult. Kinóment a kapun az utcára. A szomszéd ház felé vette az irányt, amikor hallott valamilyen brummogást. És ekkor elütötte egy Porsche.

Miért van az, hogy van amikor könnyedén megy minden, aztán egy héttel később meg már semmi?
Ezt soha nem értettem, ugyanis egész héten gyakorlok, aztán amikor meg tudni kéne, akkor meg valahogyan nem akar menni...
Máskor meg nem gyakorlok és sokkal jobban megy...
Sokak szerint ez a fáradtság miatt van, de én nem hiszem hogy az miatt lenne, meg nem is a rossz kedvtől.
És ezt sokan úgy értelmezik, hogy "nem készültél fel edzésre, hogyan képzeled, hogy versenyezni akarsz? És a többiek munkáját teszed vele tönkre?"-ha nem is mondják, akkor is érezni az edzőn ezeket a megnyílvánulásokat. Aztán nem tudsz koncentrálni. És felteszed magadnak a kérdést: miért nem tudok másfél nyolcadot megjegyezni, amikor máskor akár ötöt is simán bevágok minden nehézség nélkül?
Szeretném, ha ezt minden edző megértené. Ugyanis az látszik, ha valaki szándékosan úgy áll hozzá, hogy sehogy. Rá lehet haragudni.
De aki tényleg megtesz mindent de valahogyan pont nem tud koncentrálni, pedig idáig mindig tudott...azt nem szabadna rossz szemmel nézni. A végén még tényleg elmegy a kedve és még rosszabb kedve lesz. Főleg, ha edzés után a kedvenc farmere is elszakad, mint nekem kedden.
Szerintem.

Na gyerekek itt vagyok...
Először is aztán a bloggolással szeretném gyakorolni a gépírást. Kettesre állok belőle, igen csodás helyzetben vok. Eltudjátok képzelni mennyire érdekel hogy félévkor hányas leszek.
Kedd van ma, edzésem. Megyek is mindjárt, nehogy lekéssem.
Addigra is A-force1,ahol az erő a táncban van!!!!!!!!!!!!