Történik egyszer, hogy beleszeretsz valakibe. Aztán mire az a valaki rájön, hogy viszont érez, beleszeretsz másba is. Elkezdtek találkozgatni, haverok lesztek, úgy érzed, hogy tényleg szereted. De valami még is aggaszt: ott van az a bizonyos valaki. Az, akiért jobban dobog a szíved, de nem tudod ott hagyni a barátodat. Nem tudsz dönteni, de a tudatos Én-ed megpróbálja elhitetni veled, hogy csak őt szereted. Te viszont tudod, hogy ez nem így van, de nem mered bevallani, még magad előtt is letagadod. Megy ez egy ideig, próbálod kerülni a társaságát, hogy csak Őt szerethesd. De akárhányszor meglátod, újra és újra fellángol a tűz.
Ez megy egy ideig. Te pedig érzed, hogy valami nincs rendben, hogy valami megváltozott, hogy mindkét érzés halványabb lesz. Eleinte nem tudod, hogy mi van, de nem sokára rájössz, hogy a harmadik érzés nem fér bele. Hatalma felülmúlja az eddigieket és lassan, apránként tudatosul benned, hogy nem beleszerettél egy harmadik személybe, hanem magába a szerelembe. A szerelembe, ami az összes ember iránti érzelmeidnél is erősebb és intenzívebb. És elkezdesz vágyakozni utána... vágyakozni azután, amit idáig senkitől sem kaptál meg. Tudod, hogy értelmetlen ez az egész. Nem hagyod ott a barátod és titokban szereted szíved választottját is, de ettől fogva mindig élni fog benned az a remény, hátha mégiscsak sikerül...