Lényegében erre akartam tegnap kitérni, dehát kizavartak a könyvtárból.
Tehát létezik egy olyan, hogy iskolai edédlő, ami még véletlenül sem tévesztendő össze egy menő vendéglővel. Amolyan kocsmai hangulat van pia nélkül. Mármint a társaság jó, és jókat röhögünk a konyhán. Nem, nem a konyhában, hanem a konyhán,ugyanis most az a tárgyunk.
Komolyan mondom, egyrészt idegesít, hogy léteznek olyan diákok(és felnőttek is), akik folyton csak elkérik az ebédet, leülnek egy fél percre az asztalhoz, mondanak valamilyen jó nagy baromságot("jaj, nem szeretem" "most nincsen erőm megenni" Nem vagyok éhes" stb.) és teljesen érintetlenül visszaviszik. DE AKKOR MI A FRANCNAK KÉRIK EL?-Kérdezem magamban. És minek jönnek le? Ahhoz van erejük, hogy utána a büfében fölvásárolják az összes csipszet, pedig nem is éhesek. Szegény szülők ezt nem is tudják. Csak fizetnek és fizetnek csemetéjük ebédellátásáért(akik nem esznek semmit, nehogy elhízzanak), de amint kiderül, nem az étkezésért fizetnek, hanem a konyhásoknak adományoznak. Az egyik büdös Bözsi viszi haza a moslékot a kutyájának, a másik(amilyen jóindulatúak általában a konyhások) a férjével próbálja megetetni. Nekik ez ingyen van és megéri.
Nem lenne ez baj, ha még egy lapáttal nem tennének rá: "Minek neked a főzelékhez kenyér?"-kérdik felháborodottan, amikor kenyeret kér a diák. De sajnos ami a leggyakrabban előfordul: "Nem hoztak kenyeret"-
és a hetedik óra után az iskola hátsó kapuján keresztül cipelik ki azt a három kenyeret és teszik biciklijük csomagtartójába, amit az ebédhez kellett volna adniuk. Ilyenkor megértem őket, miért vannak felháborodva, ha felkell vágniuk a friss kenyeret. Mert mással eltudják hitetni, hogy nem esznek a főzelékhez meg a pörkölthöz kenyeret, de velem nem. Mert már csak azért is kérek, márcsak azért is vágják fel, már csak egy embernek is. Mert a többiek fosnak, hogy mit gondol majd a konyhás. Sz*rni bele, hogy mit gondol. Nekem aztán ne lopják kilószám a kenyeret, ami az ebédhez jár. Ráasásul a diákok pénzéből. Tehát ha kenyeret lopnak, akkor őket lopják meg. Még ha nem is jut el hozzánk.
Nem egyszer voltam szemtanúja az ilyen eseteknek, szinte minden nap van hasonló az ebédlőben. És máshol nem lehet ebédelni. Otthagyni nem fogom, este érek haza, addig nem éhezhetek, szendvicseken pedig nem lehet élni.
Végül üzenem minden menzásnak, hogy nem kell a konyhásokat szentnek tekinteni, nyugodtan merjünk kérni, már csak azért is, és ha nem tetszik vakami, nyugodtan szóljunk vissza. NE HAGYJUK, HOGY MEGLOPJANAK MINKET! HA TÖBBEN VAGYUNK, TÖBBET ELÉRÜNK!