Újra kezdődik a sárdobálás jó magyar szokásra a parlamentben. Hiszen válság már „nincs”, a fizetésével is mindenki meg van elégedve, a benzin is olcsóbb lett két forinttal, az iszap-károsultakról már nem is beszélve. Abaújszolnokon egyetlen egy embernek van bejelentett munkaviszonya. Egyes felmérések szerint sokan kenyérből nem esznek eleget, mások a házukban fagynak meg, sok gyermek csak az iskolában jut főtt ételhez.
Ehhez képest mégis más az, ami foglalkoztatja ma Magyarországot. Mi a fontosabb? Egy miniszterelnök ígérete, melyet csak be szeretne tartani, de azt, aztán minden áron, vagy az alkotmány. Pontosabban az alkotmánybírák döntésének elfogadása. Emlékeztetőül: a magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójáról is rendelkező pénzügyi csomagot augusztus 13-án hirdették ki a Magyar Közlönyben, ám a végkielégítéseket - beleértve a természetbeni juttatásokat - sújtó elvonásokra vonatkozó szabály csak október 1-jén lépett hatályba, attól kezdődően az elbocsátott dolgozót megillető járandóságok kétmillió feletti része után megállapítandó 98 százalékos adót a munkáltatónak le kellett vonnia. Aki végkielégítés címén ennél korábban jutott nagyobb összeghez, annak az adófizetési kötelezettséget október 31-ig önbevallással kell teljesítenie.
Nahát … Hányan az olvasók közül keresnek többet kétmillió forintnál? Bocsánat, havonta! Ha igen minden tiszteletem az övék, mert biztos vért izzadnak érte. Ha nem és mégis, akkor nagyon rossz lehet a lelkiismeretük, már ha egyáltalán van nekik olyan. Majdnem elfelejtettem: tisztelet a kivételnek, de az olyan ritka, hogy már azt a bizonyos szabályt is alig erősíti. A kérdés inkább azoknak érdekesebb akik nem keresik meg a negyedét sem, ahogy a végkielégítés fogalmát is csak hírből ismerik. Ők szavaztak és nem alkotmánybírákra, hanem pártokra, azok ígéreteiben bízva. Arra szavaztak, hogy az a temérdek eltékozolt közpénz végre valahára, ha csak egy töredéke is de visszakerül oda, ahova Ők eredetileg befizették és nem lesz több ilyen. Milyen? Hát olyan, hogy valaki egy hónappal nyugdíjaztatása előtt kirúgatja magát, hogy jó-erkölcs ide vagy oda, de törvényesen fel vegye a több tízmilliós végkielégítését, abból a közpénzből amit adónak neveznek és tőlünk vonják, rajtunk hajtják be. Ha valaki vesz egy liter tejet háromszázhúsz forintért, máris befizetett nyolcvan forintot ÁFA címszó alatt a már megadóztatott béréből. És akkor most azt várják tőlem, hogy azokat sajnáljam, akik kétmillió forint fölött keresnek és ha ne adj isten megszűnne a munkaviszonyuk elesnének további több tízmilliótól? Bocsánat nem megy!
Jogos viszont azok aggálya is, akik, ha valaki egyszer lop az mindig lop, sémára alapozva, attól tartanak, hogy, ha ezt megteheti a Fidesz akkor mi az amit nem? Szellemesen fogalmazott Vóna Gábor ma: „ Minden úgy lesz ahogy a Fidesz akarja. Hanem, akkor az első mondat lép érvénybe” Oda is ítélném a pontot, ha nem pont erről az esetről lenne szó. De könyörgöm, Angelina Joliet Magyarországon csapják be másfélmillió forinttal, tele van a börtön köztörvényes politikusokkal, akkor legalább mentsük a mundér becsületéből ami még menthető alapon, ne essünk egymás torkának ismét a világ színpadán, mert már én szégyellem magam mások helyett és nevében.
