"Nem tudom, mit rejt a sorsod,
mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
s őrizd meg a boldog perceket."

Ernest Hemingway (1899-1961) amerikai regényíró és novellista.

Talán ez a pár sor tükrözné legjobban ma reggeli hangulatomat. Persze a boldog percek alatt sosem jut az ember eszébe, hogy ezeket, egy a napjainkban divatossá vált kifejezéssel élve, merevlemezen tárolja. Meg merném kockáztatni azt is, hogy az adott pillanatban nem is vagyunk boldogságunk tudatában, ezért el kell telnie egy bizonyos időnek, hogy ráeszméljünk, milyen boldog perceket is éltünk át. Ha pár szóban elemeznem kéne Hemingway idézetét, akkor így tenném:

- Egy briliáns elme hagyatéka az utókorra, amely a maga nemében, szerény négy sorában, több tucat regény tartalmát foglalja magába és egy egész élet racionálisan optimista filozófiáját öleli át. Sokkal boldogabb lenne az ember élete, hogyha az a bizonyos ”ráeszmélési idő” nem hetvenéves korunkig tartana, hanem leszűkítenénk, mondjuk a reggeli ébredés utánra.



Hát ez futott át ma reggel az agyamon teaszürcsölgetés közben és gondoltam megosztom veletek. Akit sért a tegeződő forma, az a Orbán Viktor portájára vessen először követ, csak utána rám, hiszen jómagam is elfogadtam rohanó világunk eme, nem mindig hagyománytisztelő tendenciáját. Tudom sokan közületek, most azt mondjátok, tegeződés, magázódás, boldog percek, mind mit sem ér, ha holnap nem tudom befizetni a gyerekem nyári táborát. Sőt! A vonaljegy, a benzin sem lesz olcsóbb, a gázolajról már nem is beszélve. Viszont, ha amin magam nem változtathatok, azon nem is idegeskedek irányvonalat követem, a dühösségem által elrabolt időmet munkám minőségének javítására szánom és szeretteimre fordítom részben, akár csak egy jó szó, egy mosoly erejéig, higgyétek el nekem meg fogja hozni a gyümölcsét.
Azok számára, akik a fenti sorok mondanivalóját túlságosan is idealistának tartanak, ajánlom a tegnapi blog bejegyzésem második illetve harmadik bekezdését.