igen.nyár.1 hónap van vissza a féktelen bulizás,pasizás,fesztiválozás idejéből.egy hónap és mehetek könyvosztásra.és kezdődhet a végzős évem.félek.még a nyelvvizsgám sincs meg nem tudom hogy fogok így tovább tanulni :S kezdek pánikolni azt sem tudom mit akarok csinálni vagy dolgozni vagy akármi.most azt álmodtam óvónéni akartam lenni.de az nem lehetek abból nem lehet megélni :S zavaros az életem. :( holnap borfeszt lesz itt keszthelyen lehet elfeledtetem a bajom egy kis vörösborral.ma jön haza exem kapolcsról talizni akar.és én is vele :S ez nem normális :( utálom hogy ha máris vége minden kilátásnak úgy érzem márcsak ő maradt és futok hozzá.tiszta dilis vagyok.miért van az hogy azt érzem fiúk társaságában h én vagyok a legrondább senkinek se kellenék.pedig nem hiszem h így lenne :S de mi van ha rossz az énképem? teljesen elrontja a kapcsolataim... nincs normális fiú.akinek ugyanaz lenne az érdeklődése,a zenei ízlése,aki előtt saját magamat adhatom és nem félek h mit gondolhat rólam.olyan aki kihozza belőlem a maximumot és feltételek nélkül szeret és elfogad olyannak amilyen vagyok és nem akar megváltoztatni.olyan durva h 17 évesen már ilyeneken idegeskedem de nem tehetek róla ha 2 évig párkapcsolatban voltam és most úgy érzem senki másnak nem kellek.ő eltudott fogadni de én többre vágytam.lehet nem is érdemlek többet?vagy túlságosan görcsölök arra h az igazit találjam meg?miért az igazit keressük?elhaladunk más értékek mellett mert a saját elképzelésünk szerint választunk?vagy a férfiak választanak ki minket?furcsa..