Szóval van egy elhatározás. Az mindig van, nemde? Még ez a szerencse. Akkor ugyanis, amikor van elhatározás, akkor még van remény. Én is meghoztam egy nagy elhtározást. Munkahelyet váltok...
Miért? Hogyan? Mikor? Hát ugyanis beleuntam. 11 év..... ma már ez hoszsú időnek számít. Bocsánat, de én beleuntam. Nincs kihívás. Csak az ostor csattogást éreztem, meg hallottam a hátamon. Nehéz elhatározás volt, mert a mai Magyarországon nem megy az úgy egyik napról a másikra, hogy hopp itt egy munkahely és ez jó nekem. ÁÁÁÁÁ.... az ember keresgél. De mit keresgél? Hát persze hogy önmagát. A munkánkban látjuk önmagunkat és ez fontos. Ha nem így lenne robotok lennénk, agy csak egy fajta 'kiszolgáló' részleg. Szóval már lassan két-két és féle éve rágódom és vivódom nem csak magammal,de a legközelebbi környezetemmel is. Próbatételre van szükségem és ezt jelenleg úgy érezm egy új munkahellyel tudnám megtenni. Mármint hogy 'csekkeljem' magam, bizonyítsak, előre lépjek. NO nem a ranglétrán, hanem a fejlődésemben. Hihetetlen de most jutottam el oda, hogy ténylegesen váltanom kell, mert saját magamat 'ölöm' meg ha a régi helyemen maradok. Ez a jó néhány hónap megizzasztott. Féltem, hogy milyen lesz az új kihívás. Szóval munkahelyet keresek.... pedig még meg van a régi. De bízom. Hogy miben is? Magamban, a szerencsémben, a jövőmben, abban hogy jó döntést hoztam és hozok majd. Bízom a türelemben. Bízok abban, hogy az idő megtérül és meghozza gyümölcsét. Azért van ez így, mert akarom. Nagyon nagyon akarom. Az akarat sok mindenen átsegít. Az akarat maga az Ember. Az akarat az ember hite. És az ember hisz. Elsősorban önmagában, majd pedig a jóban. Örülök , hogy egy ilyen akarat szegült mellém, még akkor is ha ez nem volt mindig így. Akarom, hogy legyen akaratom. És ezáltal merjek lépni. Szóval így vagyunk mi együtt: az Akarat és Én. (folytatom....)