Vannak szörnyű napok... például reggel,amikor felkel az ember és szürke az ég, az eső meg szakad. Vagy egy fontos iratot, ami másnapra kellene, az irodában hagytunk és ezt este tíz körül vesszük észre.
Nagyon sokáig nem tudtam - és talán ma sem teljesen tudom - elengedni a görcsöket. Az ember úgy érzi, hogy csak hajt és hajt na és persze semmi nem történik, sőt velünk csak a rosszak történnek. Az elmúlt egy évben sokat beszélgettem egy olyan emberrel, aki igen sok lelki támaszt adott nekem, mert úgy éreztem, lassan-lassan elvesztem a fejem és az önuralmam. Nem tudom,mi számít ma még hálás feladtnak, de tudom, hogy sok-sok ember elégedettlen a munkájával, a körülményekkel stb.stb. Mégis azt kell mondanom, hogy aki emberekkel dolgozik egy egész életen át, az aztán kitartó ember, és ismeri a lélek minden búját, bánatát. Az is igaz, hogy emberekkel a legnehezebb dolgozni. Gyerekekről meg nem is szólva.
Ma egy olyan fiúcskával találkoztam, aki dadog. Nehezére esik a kommunikáció, és mások röhögnek rajta, és csak az órájukat nézik, hogy mikor fejezi már be végre a megkezdett mondatot. A beszélgetés során rájöttem, hogy ennek a srácnak borzasztó nagy lelke van és nagyon de nagyon kedves udvarias srác. Megpróbál sok mindent, még idegen nyelven is olvas a tankönyvből, pedig 'megtagadhatná' és azt mondhatná: 'elnézést, ezt most kihagynám.' De nem! Ő nem tette, csak olvasott és olvasott, és ahogy a percek teltek dadogása egyre jobban alábhagyott és kifejezetten szépen olvasott, ahogy azt egy normális gyerektől elvárjuk. Láttam rajta, hogy homloka kezd verejtékezni és kapkod a levegőért, de megteszi. Olvas... Olvas és olvas.... szám eközben pedig mosolyra biggyeszkedett. Ez a fiú talán nem is tudta, hogy egy rémes osztályból kijőve milyen kellemes érzést váltott ki belőlem és a hang megszólalt belül: 'mégis jó, hogy ezen a pályán vagyok!'
Tudom, hogy ez egy folytonosság, rossz osztályok, jó osztályok, bal láb, jobb láb, öröm és bánat. Végül mindig előtör belőlem az az állítás, hogy elvégre ehhez értek. És vannak,akik segítségre és gyámolításra szorulnak, és persze nekik elég egy mosoly is.