Mese az emancipált nőről


Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki
egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó
partján , környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy
békát.


A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Oh csodálatos hölgy,
valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak, ha megcsókolnál ismét
jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál
ránk nevelhetnéd a gyerekeinket és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.


Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és
enyhe hagymamártásban megfuttatott fennséges békacombot szopogatott,
magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom.