Talán ha nem leszek ilyen kis érzékeny, ha nem leszek lobbanékony, ha nem hagyom hogy megérintsenek a dolgok, ha nem hagyom, hogy könnyet csaljon a szemembe az, hogy éppen megint csalódtam, ha nem bízom annyira a "nekem is jó lesz Majd" dologban, ha tényleg csak a tényeket nézem... Talán akkor jobb lesz minden.
Majd itthon a kis 12 m2-emen önmagam leszek, képekkel, emlékekkel, mosolyokkal és könnyekkel. Mindenhol máshol meg egyszerű, fekete-fehér, egyenes, érzelemmentes. Majd úgy csinálok, mint akinek semmi baja sincs soha és akkor nem is kell velem foglalkozni! Akkor majd mindenkinek úgy tűnik majd minden kerek. Akkor majd nem leszek ijesztő és akkor majd nem kell azért pityeregnem mert a barátaim félnek a reakcióimtól. Akkor majd pont olyan reakcióim lesznek, mint amilyet látni akarnak, és akkor majd észre sem veszik, hogy létezem. Ma úgyis pont arról beszéltünk, hogy egy idegennel sokszor nyíltabb az ember. Hát tessék. Nem leszek senki... csak úgy leszek a nagyvilágba.