Semmi értelme az elveszett álmokért könnyeket ejteni."- mondják mindig mások. Aztán elvesztik az álmukat, és megértik, hogy milyen érzés is az.

Olyan könnyen eltűnik minden az életből. A boldogság, a szerelem, a jókedv, akár egy mosoly. Pedig mi rontjuk el. Biztos mások is vannak így. Vagy csak én?
Mindenre emlékezni akarok, ami jó, és ami boldoggá tesz. Majd egy rosszabb napon eszembe jut, és jobban leszek tőle. De akármennyire is próbálkozom, nem megy. Nem jegyezhetek meg mindent! Rengeteg apró pillanat van, amit nem vehetek észre, pedig mégis boldoggá tesz. És ezeket nem becsülöm meg igazán. Sok-sok apró dolog, akár egy tekintet, egy arc, egy kedves bók, vagy a kedvenc fagyi íze.

És később semmi sem marad. Csak az erőfeszítés, hogy boldog akarok lenni, és az elveszett álmok, amikért lehetetlen harcolni. Pedig csak pillanatok kellenének, hogy az álmom ne vesszen el...boldog pillanatok és percek!