Hetek óta ma aludtam először rendesen. Végre nem úgy ébredtem, hogy Úristen.. Már megint 7 óra van, és megint ugyanaz a story.
Nem. Ma végre mosollyal az arcomon ébredtem 6-kor, hogy igen, még van 1 órám, aludhatok még.. És már most kipihent állapotban vagyok. Na szuper. :)

Talán ma tudtam először függetleníteni magamat attól az érzéstől, ami két hete emészt.
Emészt, mert egyszerűen nem tudom elfelejteni, hogy létezik. De ezt majd elmesélem.
Egy storyt fogtok kapni, ami az életem. Ami miatt boldog és ugyanakkor boldogtalan vagyok. Valaki, aki mindig is az életem része lesz.. Valaki..
Aki a nagy ő. Talán.
boldogság vagy mi van.