Már egy teljes hét telt el azóta, hogy beiratkoztunk. Igazából eddig semmi sem történt még, ez még csak a regisztrációs hét volt. Holnap lesz az első napunk és persze este az első itteni főiskolás bulink. Kíváncsian várom.

Egy óriási probléma még mindig van. A sulinak nincs kollégiuma, más egyetemek kollégiumába pedig esély sincs ilyenkor év elején bekerülni. Maradt az a megoldás, hogy albit keresek. Nehezíti a helyzetet, hogy senkit sem ismerek itt.. A suliban viszont láttam, hogy egy egész hirdetőtábla van kiplakátolva albi címekkel, úgyhogy a suli előtti napomat azzal kezdtem, hogy nyakamba vettem a várost, és felkerestem az összes lehetséges alternatívát. A tizedik után őszintén szólva kezdtem feladni, hiszen kritikán aluli helyekért kértek el horribilis összegeket.. Sok esetben pedig igénytelen emberekkel kellett volna együtt élnem, amire nem vagyok hajlandó.

Aztán jött a következő. Ezt a számot még Lia küldte át, ismeri a csajt, és beajánlott. Valamiért a végére hagytam. Ekkora már teljesen el voltam keseredve, már lemondtam arról, hogy még ma megtalálom az albimat…
Becsöngetek, egy lány nyit ajtót:


- Szia! Oli vagyok, a Lia már gondolom említette, hogy a mai nap folyamán benézek Hozzád.
- Szia! Igen, persze. Gyere csak be.
- Húha! – új építésű, gyönyörűen berendezett lakás, színes falakkal. Nagyon tetszett.. Ez a ház szebb volt, mint az otthonom, pedig azzal sincs probléma.. Lia ismeretségének végre úgy néz ki hasznát veszem…
- Ülj csak le. Szóval. Először is. Helka vagyok. A lakást apámtól kaptam az első diplomám után, viszont mivel túl nagy nekem, ezért úgy döntöttem, hogy kiadok két szobát. Az egyik szobára már megvan a kiválasztott, ő ma költözött be, most éppen kiment boltba. A másik szobára még mindig nem találtunk senkit. Lia mondhatta, hogy havonta mekkora az az összeg, amibe fog az Neked kerülni, hogy itt lakj. Megfelelne?
- Persze.
- Figyelj. Őszinte leszek. A Lia nagyon jó barátnőm, és csupa jót mondott Rólad, és őszintén szólva szimpatikus is vagy nekem. Szóval azt mondom, hogyha tetszik itt, akkor kiadom Neked. A lakás felszerelt mindennel, nyugodtan használhatsz mindent. Akkor költözöl amikor akarsz.
- Huh.. Akkor vedd úgy, hogy megtaláltad a második új lakódat! – közben körbenéztem. Ez a lakás maga volt a tökély..
- Szuper!
- Holnap szerintem be is költözöm.
- Figyelj ha gondolod, akár ma is jöhetsz...
- Ezzel csak egy a probléma. Este tíztől előbb nem érnék ide..
- És az miért probléma?
- Ja. Jó! Akkor figyelj, én most megyek is, és este akkor jövök a cuccaimmal. Köszönöm szépen!
- Igazán nincs mit. Este akkor várlak.
- Szia!
- Szia!

Este 10 óra. Megérkeztem a cuccaimmal együtt. Két óra alatt sikerült bepakolni a szobámba is, fogalmazzunk úgy, hogy sok cuccom volt..
Leültünk a nappaliban, és elkezdtünk beszélgetni, amikor nyílik az ajtó.. És azt hittem, hogy rosszul leszek..

- Szia Oli!
- Maxim.
- Ti ismeritek egymást? Az hogy lehet? – kérdezte Helka.
- Kicsi a világ. – mondtam.
- Egy szakra járunk. – mondta Maxim, és bement a szobájába.
- Én most azt hiszem lefekszem aludni. Hosszú volt ez a nap és holnap korán kelek.. Köszönök mindent! Jó éjt!

Bementem a szobámba. Egyszerűen nem tértem magamhoz. Megtaláltam a lehető legjobb albit, a jófej tulajról nem is beszélve.. Erre.. Ki lakik a szomszéd szobában? Hát persze, hogy Maxim. Érdekes lesz. Az biztos.

Már egy órája lefeküdtem, de nem tudok elaludni. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy Lia ugyan tudta-e, hogy ki fog még itt lakni..

Kopognak az ajtón.
- Gyere.. – bejött, leült az ágyam szélére.
- Tudod, örülök hogy itt vagy. És tudod.. Most már csak egy fal választ el Tőled..
- Én már nem tudom, hogy örüljek-e neki.. Viszont kérlek most hagyj aludni, holnap hosszú napunk lesz.
- Reggel megyünk együtt?
- Majd meglátom.
- A nyitó buliba elmész?
- Majd meglátom.
- Na jó, jobb ha megyek. Akkor holnap. Jó éjt.

És aznap éjszaka nem tudtam aludni. Maga a gondolat, hogy ott van a fal másik oldalán.. Az amit Lia mondott.. és ez az egész szitu.. És egyre erősebben kezdtem érezni azt a valamit, amit nem kellene.. Nem lesz ez így jó.