Felébredek, ránézek az órára. 05:45. Nem tudtam tovább az ágyban maradni, ismét ránéztem az órára. Még van több mint egy órám.. Kimentem kávét főzni, reggeliztem, aztán úgy döntöttem, hogy megnézek egy Jóbarátok részt. Ennek csak egy akadálya volt, mégpedig az, hogy nem tudtam, hogy hol van a dvd. Hol lehet.. Hova tehettem.. Eszeveszett kutatásba kezdtem. A rend állapota átváltozott káosszá a szobában.. Aztán.. Meglett.. A dobozában volt, csak az egyik bőröndben maradt.


- Jó reggelt!
- Úristen! Te mióta vagy itt? – Maxim állt az ajtómban.
- Elég ideje ahhoz, hogy belássam, hogy tényleg fura lány vagy te. - nevetett.
- Miért lennék fura?
- Aki felkel azért hajnalban hogy Jóbarátokat nézzen..
- Nem tudtam aludni. Első éjszaka sehol sem tudok aludni. Apropó. Hajnal. Te miért nem alszol?
- Arra a zörgésre, amit leműveltél, szerintem még Helka is felébredt..
- Nem is zörögtem..
- 6-kor mindig kidob az ágy. Otthon ilyenkor mentem el mindig futni. – közben felkapcsolta a villanyt.
- Ezt nem mondod komolyan… - sírva nevettem..
- Mit?
- Sailor Moon-os pizsid van? Mi vagy te? Lány?
- Ki az a Sailor Moon? Ő biztosan nem Sailor Moon. – nézett rám kikerekedett szemekkel, mint egy 5 éves.
- Dede. Ő az. Ismerem. Ezen nőttem fel. Tudod Holdtündér. Lunáris Prizma. Meg Luna.
- Jajj tudom.. Így mondjad. Holdtündér. Úgy már tudom. Akkor ment a TV-ben amikor a Dragon Ball.. De tényleg nem ő az. Valószínűleg elkerülte a figyelmedet az, hogy Holdtündér szőke volt, ő pedig – közben rámutat a hasára – kérlek szépen fekete hajú. Manga. Mond valamit? A manga felnőtteknek készülő..
- Tudom tudom.. Holdtündér.
- Ne hívj így.
- Jó, Holdtündér.


Rámnézett, felhúzta a szemét, rámszegezte az ujjait, és lelőtt. Nevettem. Ő meg kiment. Ragaszkodtam a Jóbarátokhoz, úgyhogy ágyba vissza, laptop bekapcsol, és dvd. Amint vége lett gyorsan összepakoltam a szobámban, felöltöztem, aztán kisétáltam a konyhába, épp reggelizett Helkával.

- Jó étvágyat!
- Köszi! – hangzott mindkettőjük szájából.
- És milyen volt a Jóbarátok? – kérdezte.
- Hát tudod volt az eleje.. Meg volt a vége.. És közte meg sokat nevettem. – mondtam miközben becsuktam a hűtő ajtót, és kivettem egy túrórudit.
- Milyen volt az első éjszakád? – kérdezte mosolyogva Helka.
- Nagyon jó. Jól érzem itt magamat. Bár új helyen.. Első éjszaka.. Sohasem szoktam sokat aludni, de a lényeg az, hogy nagyon jó itt.
- Örülök neki. És Te Maxim?
- Én reggel arra ébredtem, hogy egy nagy bőrönd esik le a szomszéd szobában a szekrényről.. Oli kereste a Jóbarátokat hajnali 6-kor. – nevetett.
- Jóbarátok ha jó reggelt akarsz. De Holdtündér ezt nem értheti.. – tettem hozzá nevetve, közben kidobtam a túrórudi zacskóját.
- Holdtündér?
- Jajj Tényleg Helka, még nem is láttad a Holdtündéres pizsijét?
- Mutasd légyszi kérlek kérlek.. – folyt a könnye a nevetéstől..
- Nem.
- Naaa… légyszi .. Látni akarom mégegyszer.. Mutasd meg Helkának, hogy milyen menő srác vagy az ágyban.. – nevettünk.
- NEM. – mondta mint egy sértődött kisgyerek.
- Hát Maxi. Csalódtunk benned. – nevetett Helka. - Nah de mindegy, estére terv?
- Ma lesz a nyitóbuli. Oda megyünk.
- Csak a magad nevében beszélj! – mondtam Maxinak.
- Blablabla.. Mindig csak kéreted magadat, aztán te vagy a legnagyobb partyarc..
- Nem akarok menni.
- Miért nem? Én mennék.. – mondta Helka.
- Nah Helka, vedd már rá, hogy jöjjön..
- Oli, na. Figyelj. Állapodjunk meg abban, hogy elmegyünk, ha nem tetszik, akkor rögtön jövünk haza. Tényleg. Szólsz. Beszállunk a kocsiba. És jövünk. Így megfelel? Grátiszban kapsz egy nagy pizzát ha hazajöttünk, csak azért hogy eljöttél. Na?
- Jó..
- Ámen.

Gyorsan összepakoltunk, aztán el is húztunk suliba, Maxim ragaszkodott hozzá, hogy vele menjek, hiába mondtam, hogy talán 5 perc sétát én is kibírok..
Egy fekete Porsche Cayenne kanyarodott be az egyetem elé. Hirtelen megfagyott a levegő. Mindenki figyelme felénk irányult. Figyelték, hogy ki fog kiszállni Maxim mellől.
Látni kellett volna azokat az arcokat, amikor kiszálltam a kocsiból..
A sulinak gyorsan vége lett, Maxim teljesen más csoportba került, úgyhogy szerencsére nem vele voltam egész nap. Csak otthon találkoztunk délután. De én még előtte kaptam egy telefonhívást Liától, hogy a városban van, és összefuthatnánk. Elmentünk sétálni, hiszen nagyon szép idő volt, végül egy bevásárlóközpontban lyukadtunk ki.

- Na.. És milyen volt az első nap?
- Hm. Uncsi. Van 1-2 ember, aki még szimpatikus is volt.
- Pasik?
- Áh.. Lúzerek.
- Mindegyik?
- Nah jó, Maximra célzol?
- NaBumm. Eltaláltad.
- Maxim jófej. NaBumm.. És akkor mi van?
- Jófej? Most még igen.. Addig amíg.. – nevetett.
- Nah idefigyelj. Azért mert Veled.. – éppen ki akartam osztani, amikor félbeszakított.
- Te figyelj inkább ide. Maximot ismerem. Régebb óta mint Te. Figyelj. Együtt laktok. Majd te is rájössz. Nem tudtam, hogy így lesz, Helka nem mondta, hogy Maxim fog odaköltözni. Egy hetet adok, és rájössz, hogy nagy színész a srác. Majd amikor azt látod, hogy minden este más csajjal jön haza.. Pedig megint alakul az exével valami.. Maxim egy kedves srác. Tény és való. Jól ki lehet vele jönni, de ne akarj tőle többet. Ha jót akarsz magadnak.. ne. Mert ahogy ismerlek, beleszeretsz, és nagyon fog az fájni.. Ő pedig SEMMIT sem akar tőled.. Ennyi. Ráadásul piszkos dolgokban van benne a keze..
- De én nem akarok tőle többet fogd már fel..
- Tényleg? – letette a ruhát ami épp a kezében volt, megállt mellettem, végigmért a szemével, és felhúzta a szemöldökét. – Nem hiszek neked kislány. Maxim mindenkinek kell.
- Ne magadból indulj ki, „kislány”. Haverok vagyunk. És kész.
- Aha.. Te meg a haverok… - nevetett.
- Figyelj, tudod én eddig kiálltam melletted. De ezek után.. Nem arról van szó, hogy mit mondasz, mert azt már megszoktam.. Hanem ahogy mondod. Kislány?... Mi az, csak nem féltékeny vagy, hogy Maximmal élek? Hm..? – és kimentem a boltból.
Mire hazaértem 15 nem fogadott hívásom volt. Lia ilyen. De új élet. Új barátok. Nem érdekel.
Ledobtam a telefont az ágyamra, aztán főztem kaját. Időközben jött Helka is, aki rögtön le is feküdt aludni, mert nagyon rosszul volt, azt mondta, hogy inkább nem megy el este, elkapott valami vírust.. Kész lett a kaja, éppen ebédelek, amikor hallom, hogy megáll a ház előtt egy kocsi, sejtettem hogy ő az.

- Ciao!
- Szia..
- Jó étvágyat!- mondta mosolyogva.
- Köszi!
- Nah, milyen volt az első nap? Eltűntél ma, nem láttalak egész nap.
- Dolgom volt.
- Jah, jó. Mi a baj?
- Nem akarok beszélni róla. – befejeztem az evést, aztán bementem a szobába, becsuktam az ajtót, Maxim pedig csak nézett, hogy most mi van…
- Oli, gyere el este, bármi is történt kikapcsolsz egy kicsit – mondta az ajtófélfámnak támaszkodva.
- Nem megyek.
- Nah Oli.
- Idefigyelj. Menj el. Érezd jól magad. És most menj ki légyszives a szobámból.

Egy ajtón könnyedén kitehetsz bárkit. De a szívedből.. Ez nem így megy.
Estemben egyik sem megy könnyedén. Hogy miért? Együtt élünk, nap-mint-nap összefutunk, nem tudom elkerülni. Tudom, hogy igaza van Liának, és hogy mit akar egy ilyen lány mint én.. Tőle.. De most inkább nem akarok gondolkozni. Lesz még rá elég időm. Úgyhogy Iphone be és alszom.