Ezt nem birom tovább. Azt hittem menni fog. De nem. Egyszerűen csak a munka, állandóan. Magánélet? Hát az van, de akkoris a munkán jár az eszem. A hobbim is a munkám, aminek köszönhetően iszonyatosan kevés idő marad arra, hogy gondolkozzam. Talán jobb is így.

Utálom, hogy mindig az kell, aki elérhetetlen. A régi nagy szerelem, a válogatott, a modell.. Jöhet bárki .Senki sem érdekel, mert nem tudják azt kihozni belőlem, amit egy valaki iránt érzek. Utálom ezt. Meg sem érdemli, de mégis megkapja a szivemet.

UTÁLLLLLLLLLLLLLLLOOOM!

Egyszer már elmondtam, vagyis. Leírtam. Egy hosszú üzenetben tisztáztam az érzéseimet. Hogy ez sohasem fog változni. Soha nem múlik el.
Mit sem törődve a levéllel élte tovább életét..
Bízom benne ,hogy azért néha eszébe jut, hogy van valaki, aki mellett boldog lehetne..

valaki.. aki csak őt akarja.