Amikor megláttam, már akkor tudtam ,hogy igen, ő az. Legalábbis lehet, hogy nem ő az, de mindenesetre fontos szerepet fog játszani az életemben..

A lényeg. Nagy szerelem volt. Részemről. Aztán eltűnt hirtelen, egiyk napról a másikra, indok: hát ő csak kedves akart velem lenni. Hát az volt.. Fél évig ne mtudtam vele beszélni, és valahogy addig könyörgött, amíg vissza nem fogadtam a barátaim közé. Óvatosan, de törődtem vele. Egy picit.

Aztán nyáron amikor hazajött kikészült, mert senkivel sem tudott találkozni, volt pár külföldi vendgé, akiket kalauzolni kellett..
Így történt az, hogy köszöni szépen kiakadt, nagyon, egyedül volt. magányos. meg minden.

Én pedig nagylelkűen felajánlottam hogy törődök vele. MIndennek már fél éve..
A fél év letelt, ő pedig jön haza.
És hogy mi lesz ebből?