Tűz a nap, éget. Mindenki legyezi magát, hűsitő hullámokat gerjeszt pólóján sőt, van aki inkább le is veszi. Hogy lehet ilyen meleg, van vagy 40 fok, kiakasztó. És még mások is itt, nézik ahogy szenvedek...ahogy én is látom, amolyan közös szenvedés élmény.Egymás kínjaiból kortyolva, sanda kárörömfröccsel hűtjük, a már beizzadt agyunkat.
Na jön a busz?
Már az ötödik ember lép le a járdaszigetről, kitekinve az elsuhanó autók sodorta langyos szélben.Még ez is jobb, mint a fülledt várakozás, nem beszélve egy egy teherautó szabályos légörvényéről...
Huh, remélem légkondis busz jön...vagy legalább az ablakot ki lehet nyitni; még itt sincs, sőt még csak nem is látszik hogy közeledne. Sokkal közelebbinek tűnik a napszúrás okozta fejfájás, mint az a fél négyzetméteres árnyékfolt, amit már igy is öten birtokolnak, a zöldre festett oszlop tövében.
Na jön a busz??
Felhő, egy igazi, nem túl nagy de ha pont jó felé libbenti a magaslati áramlat, még árnyékot is hozhat a kis birka. Hűsítő esőre már gondolni sem mer az ember, megkönnyítve az órákig tartó másodpercek tikkadt nyomását, legyezi önnönmagát. És kerül! A felhő, lentről nézve centiméterekkel a nap mellett elsuhan, ahogy azt az út túloldalán árnyékcsík is jelzi, ha nem induló oldalon állnál, most nem szúrná a nap millió tüskéje gyöngyöző homlokod. Vizet, vagy levegőt, vagy bármit!
Na jön a busz???
Jön.
De nem amire vártál. Páran erre vártak, ők megkönnyebbülten, a maradék küzdőszellemet is kihasználva harcolnak a lépcsőfokok nyújtotta „már a buszon vagyok“-érzésért. Majd helyet foglalva, néznek ki utazó arccal, a még mindig várakozókra. Ők már nem sülnek.Haha.
Na jön a busz??
Jön.
Megmenekültem én is, majd utazó arccal nézek kiérdemelt kényelmemből, s üzenem a forróságba, ne aggódj, ha lassan is de jön már a busz.