Nagyon bosszantó, ha valamit nem talál az ember, amit elvileg éppen előző nap vásárolt. Jelen esetben a kedvenc sonkámról van szó, amit reggeliben óhajtottam elpusztítani, de mint kiderült, úgy, ahogy azt Móricka elképzeli, ugyanis sehol sem találtam a hűtőben (márpedig nincs annyira megtömve, hogy annyira el tudjon bújni). A húgom aztán bevallotta, hogy nyitva felejtette a hűtőajtót, a macskák idva-örömest kilopták belőle a sonkámat, és természetesen az utolsó falatig felzabálták. Mit csináltam volna? Megettem az ő szalámiját.