Tegnap volt Paul Potts első magyarországi koncertje, és remélem, jön is még. A jóember egészen simán leénekli a profi énekeseket is, olyan erő és érzelem van a hangjában, ami sok profi énekesből kiveszett már. Érdemes megfigyelni egyébként, hogy áll hozzá az énekléshez: minden dala előtt elmesélte, hogy találkozott annak szerzőjével, milyen hatással volt rá. Csak olyan dalokat énekel, amelyekről tudja, hogy képes is elénekelni, nehezebb áriákkal nem próbálkozik (khm, Vásáry André és az Éj királynője, khm). Tudja a saját korlátait, és alázattal áll hozzájuk, azokon belül viszont éppen ezért varázslat, amit művel. Susan Boyle mellett ő az egyik legjobb példa rá, hogy a kiváló művészt nem a feneke teszi azzá. Köszönjük, Paul!