A mai nap bebizonyította, hogy még akkor sem megy zökkenőmentesen a bürokrácia, ha urambocsá protekciód is van hozzá. Egy közjegyzőnénit kellett megkeresnem, nyelvvizsgahonosítás miatt, aki apum ismerőse, így lényegesen egyszerűbbnek tűnt a dolog, mint a normál eljárásban, hittem én, a kis naiv. Először is egy órát ücsörögtem, vártam rá, mire kiderült, hogy tárgyal. Újabb egy óra múlva megjelent, és a türelmemet kérte, aztán megint eltűnt egy órára. Akkor már majd felrobbantam, de elhatároztam az istennek se megyek el innen hitelesített másolat nélkül, végül egy újabb tárgyalására rohanva csíptem el a körülbelül három percet igénybevevő aláírás+pecsét műveletre. Istenem, idegbaj. De legalább kiolvastam egy 1952-ben íródott, aranyos szocreál sci-fit. :)