5. nap.

Hisz a holnap mindig új reményt ígér. Vagy új fickókat? Remélem nekem, azt hoz. Mielőtt hozzálátok ismételten a vadászathoz, nagy erővételre van szükségem, hisz az elmúlt napok kudarca nem múlt el lelkemben nyomtalanul. Ez a sok negatív esemény még feldolgozásra vár bennem. Fel lehet egyáltalán dolgozni ennyi kudarcot? Vagy ez még csak a kezdet? És nem is ért annyi „veszteség”? Jézus! Sehol nem látom a végét. Lehet, hogy belekezdtem egy ördögi körbe? A napok jönnek-mennek egymás után, és én itt ülök majd a gép előtt, ősz hajamat kontyba tűzén fel, s reumás végtagjaimat a legújabb csodaszerekkel táplálva, hogy görbebotomig, vagy járókeretemig eljuthassak, melynek segítségével itt időzhetek majd örökkön, örökké. Ugye nem? Mond, hogy nem! Ez csak egy rossz tréfa! Ezt csak én találom ki. Mindenhol rémeket látok. Ahelyett, hogy helyes pasik tömkelegét látnám magam köré sorakoztatva. Na, tessék, már megint a hormonok. Azok a kis rafinált hormonok beszélnek belőlem. Nem hagyják nyugodni szegény testemet! Tombolnak! Valaki most már aztán jöjjön és vigyen be az ágyába! De gyorsan! És nem ám akárki! Ez mégis csak felelőtlen kijelentés volt az én számból. Jöjjön most már el értem a Brad Pityu, mert ha nem akkor majd jó csúnyákat írok neki. Ezzel biztosan meg fogom oldani reménytelennek tűnő helyzetemet! Reménytelen? Ki mondja azt, hogy reménytelen? Nem, ez nem olyan vészes, csak várni kell egy kicsit. Várni, várni, mire megvénülök? Nem, nem, de itt a társkeresőn egésszen biztosan várni kell, türelem, türelem, türelem. Aki nem türelmes ritkán ér célba. Jó kis tanács mi? Osztogatom magamnak az észt. Istenem, milyen oktondi kis pocok is vagyok. Vagy a magány tett azzá? Vajon más is így viselkedik? Környezetem hogyan tud elviselni? Lehet, hogy már az idegeikre megyek, csak nem merik a szemembe mondani,” rád is rád férne már valami hím, aki rendberakjon”! Vagy nem így van? De igazuk van nagyon is, hogy rám férne. Már hónapokkal ezelőtt rám kellett volna férnie. De mit tegyek, ez van, ezt kell szeretni. Térjünk vissza a böngészéshez. Nézzük csak meg alaposabban, hogy kik vannak fent, hisz mindig vannak új belépők is, akik között talán akad néhány számításba vehető egyed. Görgessük csak lefelé a képeket. Na, a mai felhozatal is elég drámainak tűnik. Ennyi gáz pacákot egyrakáson! Szerintem ezek a bénák gyülekezetéből jöttek. Esküszöm egyik trébb, mint a másik. De nini ki van itt, egy híresség! Egy szuper jóképű híresség! Mit keres ez itt? Ő az egyáltalán? Vagy valaki visszaél a nevével? Nézzük csak, milyen képek vannak itt róla? Ezek koncertfotók! Most nagyon meglepődtem. Ő vajon minek jött fel erre az oldalra, hiszen cuncimókusok hevernek még a lábtörlője előtt is! Kíváncsi vajon, vagy ennyire unatkozna? Mi késztette, hogy regisztráljon itt? Levelező partnert keres? Vagy úgy gondolja, hogy itt fogja utolérni a végzete. Na abban biztos vagyok, hogy itt nem. Ezt a fickót nem olyan fából faragták. De mégis vajon mit keres itt? Írjak neki? Á úgysem válaszol, hisz csak földi halandó vagyok. Az ilyenek mind modellekkel járnak, meg szépségkirálynőkkel, szóba sem fog velem állni. Elolvassa a levelemet esetleg, aztán kidobja és elfelejti. Sebaj írok neki. Megkérdezem tőle, mi járatban van erre, ahol még a madár se jár. Vajon a rajongói észrevették, hogy itt van? Ha inkognitóban lenne, nem írta volna ki a teljes nevét, kitalált volna valami fantom nevet magának. De így feljönni ide erre az oldalra evvel az eredeti névvel? Nem értem ezt a hapsit? Most azért feldobta a napomat, hogy ő is itt van. Majd ezentúl figyelemmel kísérem, hogy mikor található meg, feltölti e a creditjeit, mert akkor biztosan érdekli az oldal. De mi érdekes van benne, amikor dúskálhat a jóban? Érdekesek az emberek. Mert, hogy én magányos szingli itt tengődök az érthető. De Ő? Na jól van, nem tipródok ezen, inkább várom a válaszát, bár erőssen kétlem, hogy szóba áll velem.

3. nap



Fütyül a teafőző, zubog a WC. Ismét egy újabb nap, újabb lehetőségek a hódításra, itt a világhálón! Húrrá, húrrá. Csak lassan, csak óvatosan, finoman közeledjünk az objektum felé. Először is, több fényképet kell kérnem. Többet, több helyszínről, eseményről. Óvatosnak kell lennem nem szabad bedőlnöm megint az első virtuális benyomásnak. És nem szabad ilyen hamar találkát kérnem. Nem, nem. Először pár napig kis lágy csevej, levélváltás, majd jöhet az időpont, és a helyszín. Természetesen azt már le sem kell írnom, hogy mindez csakis az én lakásomhoz közeli helyszínen. Szerintem lassan ez lesz a mottóm: Szia szívesen talizok veled cuki fiú, de csak is, és kizárólag az én lakásomhoz közeli helyen. Akinek nem tetszik, az meg vessen magára, hogy nem találkozik egy ilyen brillkővel, mint ÉN. Nem tudja, hogy mit hagy ki, mármint nem szexuálisan, mert arra azért még várni kell, hogy ott is bizonyítsak, hanem egyébként, minden másból kimarad, amit nyújthatnék neki. Pl: egy tea, vagy üdítő meghívás, vagy lehet más is. Imádom az édességet, a vadhúst, a szárnyasokat, a jó filmeket, a színházat. Tessék jóképű uraim, lehet jelentkezni! Tessék, csak, tessék. Még szabad a pálya! Nehogy késő legyen, hogy meggondold magad! Egyszerre csak egyet tudok bevállalni, nem vagyok holmi szélhámos! De hol van az az egy, vajon merre keressem, és merre hívjam fel a figyelmét magamra, itt, a neten? Vagy rossz helyen kopogtatok? Rossz helyre célzok? Vagy én vagyok túlságosan finnyás, és igényes? Merre menjek? Merre induljak el? Bízzam magam a véletlenre? Az évek engem sem kímélnek, bár még van bennem kislányos báj, s egy pár jó év, így ahogy látom. Szerintem itt jó helyen járok, vagy ha mégsem, akkor így jártam! Annyira rosszat nem teszek magammal, maximum megtapasztalok ezt, azt, hogy mifélék is, kifélék is az emberek. Nemigen rendelkeztem az elmúlt 10 év óta nagy tapasztalattal e téren. Nagyon elfoglalt a kislányom, a házimunka. Vajon meddig, meddig érzem azt reggelente, hogy igen még elég vonzó vagyok.
Na fiúk, gyerünk, írjatok,s ezzel lezártam sziporkázó gondolatsoromat, s inkább bekapcsoltam a gépet. Lássuk mi is a kínálat, milyen a mai állomány? Silány, silány, borzasztó, Úristen! Ez meg itt az öregapám lehetne, mégis mi a fenét gondol ez magáról? Úgy látja a képek alapján, hogy én szóba állok vele? Mi összeillünk? Vagy pedofil? Nem veszi észre, hogy 57 évesen nem igazán az én korosztályom? Nem akarok én lenni a kis Lolitája. Bár szeretem az érett pasikat, de az aszalt szilvát csak gyümölcsben.
Gyorsan leperegtettem szemem előtt a mai adagot, és szomorúan megállapítottam, sajnos semmi. Semmi, a mai nap egy potenciális „ügyfél „sem akadt a hálómba . Ez az első 24 óra amit fel kell írnom a veszteséglistámra. Sebaj, lesz még több is. Nyugtatgattam magam. És hagytam hadd teljen el, ez a fogás nélküli reggeltől este, és persze éjszaka.




4. nap


Lássuk csak mi a legfontosabb a mai nap folyamán? Megvan! Férfiszerzés! Talán a hormonjaim mondatják ezt velem? Vagy bizonyítani akarok magamnak, hogy akkor is sikerül egy szuperfogás a neten. Annyi mindenkinek összejött itt, miért ne lehetnék én is az egyik szerencsés flótás akire rátalál a nagy Ő. De gyorsan, még mielőtt megöregszem itt a gép előtt! Szép csendben, mint a tolvajok, eljön, és elvisz engem. Na ne má, nem kell, hogy elvigyen, jó helyen vagyok én itt is. Jöjjön akkor, amikor nekem megfelel. Nem kell mindennap, még megunnánk egymást. És különben is mi lenne a takarítással, takarítás nélkül nem élet az élet. Van fontossági sorrend. Első a gyerek, aztán jön a takarítás, majd végül, de nem utolsó sorban jöhet a PASI. Dehogy utolsó, de a porszívónál és a mosogatórongynál azért semmi esetre sem lehet előrébb. Talán az ablaktisztításnál, mert azt nem kell olyan sűrűn végezni. De drága elfoglaltságomnál, a takarításnál semmi esetre sem lehet fontosabb. Szerintem a partvishoz kellett volna feleségül mennem. A portörlő rongy meg lehetett volna a násznagy. Na mindegy, ez már nem jött össze. Majd talán a következő életemben, amikor ujjá születek seprűként. Vagy talán már alám kéne egy seprű, úgy megöregedtem, és megbanyásodtam volna? Nem, nem azért az még nem jött el. Még az egy pár évtized. Remélem. Ki kell használnom az időt, mert már nem nekem dolgozik. Most úgy érzem felébredtek a vágyaim. Milyen jó lenne ha valaki magához szorítana, vagy megfogná a kezem, vagy azt mondaná, szép vagy. Nem is a testiség hiányzik igazából a szó szoros értelmében az együttlét, hanem inkább az intimitás. Valakit becézgetni, várni a közeledését, megérinteni őt, várni a telefonhívását, emlékezni a hangjára, a szemére, az érzésekre, az illatokra, játszani vele. Vagyis inkább neki kéne velem játszania, mikor előbújik belőlem az ötéves kislány. Egyáltalán hajlandó valaki az én hülyeségeimet meghallgatni? Vevő erre valaki? Reméljük, mert különben eláshatom magam, így ahogy vagyok, itt ahol vagyok. Mármint ezen a területen. Talán azért másra még jó vagyok. / ez a sok jó, már kezd egy kicsit unalmassá válni./ Itt természetesen az otthonomra,a házimunkára, és gyermekem nevelésére gondoltam. Ha másra nem is, erre azért még biztosan alkalmas vagyok. Vajon van olyan ember egyáltalán, akinek én kellek? És van olyan ember, aki nekem kell? Létezik ilyen? Vagy csak megalkudtak az emberek, kényszerből, félelemből, szegénységből, csalódottságból? Nem tudom. Nem ez vagyok, de ezzé lehetek. Idővel vajon felfelé, vagy lefelé fog az a bizonyos léc billenni nálam? Leadok 5 cm-t, majd újabb 5-öt, vagy még feljebb rakok 10-et? Ezt meddig lehet csinálni, mert a végtelenségig biztosan nem. De most legyek valakinek a szexpartnere egy-egy alkalomra? Á, az megint nem én vagyok. Szeretőt keresek, de állandó szeretőt. Született mellékvágány vagyok. Engem nem érdekel, hogy hazamegy esténként a kis feleségéhez, vagy barátnőjéhez bebújik vele az ágyba, és a kis ördög ekkor szólal meg bennem: Most lehet, hogy rám gondol. Nem lehet ,biztos. Mert én olyat tudok nyújtani neki, amit otthon nem kap meg. Nem talált, nem az erotikus megközelítésre gondoltam, másra. Én nem kérem számon, merre járt, mit csinált, kivel volt, hova költötte a pénzt, és még számos dolgot, ami kellemetlen egy kapcsolatban. Tőlem nem kap mást csak gyengédséget, törődést, kedvességet, szeretetet, és minden finom falatot mi szem szájnak ingere. Csak jót, tehát én vagyok a tökéletes szerető, ezt most már jó lenne, ha a Brad Pitt típusú emberkék is észrevennék, de minél hamarabb! Mert most már aztán rosszban leszünk! De térjünk vissza egy kicsit az álomkórból. Startoljunk a gépre, s nézzük mi is a mai kínálat.
Már megint biztosan valami rosszat tettem, csak nézem, nézem, a szemeim már majd kigúvadnak, de sehol nem látom megjelenni, jelentkezni emberemet. Mi van ezekkel, még téli álmot alszanak? Vagy annyira mámoros volt előző napjuk, hogy nem volt idejük kijózanodni belőle, és felmászni erre az oldalra? Mikor jön már el az én fiúm. Olyan türelmetlen vagyok, még csak egy pár napja vagyok itt, és máris várom a mannát. Igen! Türelmetlen vagyok és szeretnék valakit, valami édes hímet magamhoz ölelni!Álmaimban már annyiszor megjelent előttem, sőt az éjszaka nem kímél meg az erotikus álmoktól sem mostanság, remélem azért hangokat nem szoktam kiadni, nagyon bízom benne, mert az tiszta ciki lenne. Nyögő hangok egyedül az éjszakában. Nem is ciki, inkább röhejes. A magányos lány álmában vonaglik, hú tényleg,/mert álmaimban teljesen átélek egy aktust, /nyög, és ezzel zavarja lakótársai nyugalmát. Bízom benne, hogy még senki nem hallotta, és nem is látta titkos kis álmaimat kívülről, mely rituáléként már minden éjjel kísért. Azt hiszem a pasi -nélküliség megnövelte viszont a piaci értékemet, mivel lassan szűzként is ellehetne engem adni. „Kedves uraim, itt található a lány, akinek teljesen összement” , na nem a nagymosásban, hanem az idő tette ezt vele. Milyen groteszk? Vicces, én viccesnek találom, és úgy érzem, ha még tudok nevetni a saját hülyeségeimen, a saját kis nyomoromon, nem is lehet komolyabb probléma velem. Csak újból szűz lettem. És? Van ilyen. Lehet, hogy ennek az akadálynak a felszámolására egy komolyabb fizikai erőre is szükség lesz. Tehát, gyenge férfiak ne jelentkezzenek. Erős, kitartó pasik, ez a következő kritérium. Nem is kérek túl sokat. Á dehogy! Ennek nálam mind, mind meg kell felelni, úgyhogy a mai listán szereplő egyedek sajnos mind leírhatóak. Majd talán holnap.

2. nap

Jaj! Felvirradt végre ez a gyönyörű nap! Ám belenézvén a tükörbe ahonnét reggeli álmos fejem vigyorogva nézett felém, hirtelen nem láttam ilyen rózsásnak a helyzetet. Egy ormótlan nagy pattanás leltem, pont az orrom közepén. Ott díszelgett kicsinek nem mondható ám de formás nózim hátán. Ő vigyorgott a legjobban. Már csak ez hiányzott? Mi jön még afta a számba? Letörik a körmöm? Vagy mi lehet ennél rosszabb egy íj jeles napon? Már csak az hiányozna, ha nem találnám meg a kedvenc karkötőmet. Na az teljesen kiborítana, vagy a fülbevalómat, az már meg aztán végkép. Akkor tényleg itt lenne a világvége. Megfelelő színben és stílusban való kiegészítők nélkül nem élet az élet. Inkább a Dunának megyek. Vagy azt mégse? Az azért túlzás lenne, de családtagjaimmal, egy jó kis összeveszést mindenképpen megér. Mindenről ők tehetnek. Most pl. a pattanásomról, amit álcáznom kell. Ami nem látszik az nincs. És ami nincs, azzal nem kell foglalkozni, filozofálgattam magamban, és hozzáláttam a „szépségfolt” restaurálásához.
Az alapozó és a púder csodákra képes. Ezt azért már többször megtapasztaltam, mikor feketén karikásodó szemeimet hihetetlenül üdének, és bársonyosnak tüntetem fel egy fárasztó nehéz nap után. Ez most itt olyan volt, mint valami hülye reklámszöveg. Pedig nem annak szántam, csak próbáltam lefesteni a valóságot, mennyire ügyi vagyok, ugyanis estére annyi vakolatot sikerült felhordani orcámra, hogy egy egész kőműves brigád megirigyelhette volna.
Gyönyörű dekor sminket sikerült kanyarítanom nyakamtól 5000m-re lebegő fejemre (ugyanis a boldogságtól a felhők között nézelődtem) és az előre gondosan megtervezett rucijaim is tök szupin álltak rajtam. Hú de jó kis nő vagyok, néztem bele végül az ajtón való kilibbenésem előtt a tükörbe. Meg sem érdemelnek a pasik!


És és és ….


Megérkeztem a tett színhelyére, a megbeszélt, és alaposan letisztázott helyre, az állatkereskedés kirakata elé. Megálltam, és álltam, vártam a csodámat.
Mit csináljak most? Még van 2 perc, nézegessem a rágcsálókat, vagy a pintyeket? Vagy ilyenkor mit kell csinálni? Olyan hülyén érzem magam, jöjjön már valaki, olyan büdik ezek az állatok. Nem, nem vagyok ellenük, sőt imádom őket, főleg megenni, na nem a hörcsögökre gondoltam, de vannak itt nyulak is, de most ez kit érdekel! Gyere már mert a szívem nem bírja sokáig! Mindjárt kiugrik a helyéről, úgy kalapál!
És hirtelen, gondolataimból még fel sem ocsúdván elém lépett egy ember.
-Szia – mondta vigyorgó ábrázattal.
-Szia – mondtam a meglepődéstől szinte lebénulva. Ez lenne az? Nem ezt vártam! Az elém táruló férfi ábrázata cseppet sem hasonlított élénk fantáziámban elképzelt, és kirajzolódott klassz palira. Nem is olyan, mint a képen, ott sokkal jobban néz ki! És a szeme is olyan, mint egy pontyé! Ezért készültem, ezért izgultam legalább 35 órán át? Ki ez az ember? Én nem őt akarom? Hol az a másik az „enyém” akit a képen láttam? Bosszankodtam, s olyan furán, olyan kellemetlenül kezdtem magam érezni. De mégis ő az. Ekkor döbbentem rá, hogy egy jól sikerült fotó, egy jól beállított póz, fények, helyszín, csodákra képes, és ezzel az alakkal itt óriási csodát tett, olyan nagymértékben amilyenben csak technikailag alaposan csalva elképzelhető. Számomra a netten kirakott kép teljesen összetört.
Na mindegy, ha már itt van mennyünk, nézzünk valami helyet, ahol legalább ihatok valamit erre a nagy csalódásra. De gyorsan! És elindultam vele a pláza közepébe, bele a tömegbe. Kínosan éreztem magam, nagyon- nagyon kínosan.
Amint a mozgólépcsőn felfelé haladtunk megpróbáltam erőt venni magamon, kedvesen mosolyogni, bár a pokolba kívántam, hogy így elszúrta az estémet, a kis „hamiskás fotóival” és elkezdtem a társalgást színlelni.
- Felismertél egyből? –kérdeztem kísérőmet, aki teljes lelkesedéssel és odaadással válaszolt.
- Igen, persze, pont olyan vagy, mint a képen.
De te egyáltalán nem – gondoltam magamban, és még a hangod is hülye. Olyan mint egy kappané. Úristen mit vétettem? Gyorsan le fogom koptatni ezt a pacákot –nyugtatgattam magam. Megiszok vele egy teát, és vége. Mennyen amerre lát. Keressen magának egy másik balekot, akit a „ helyes csávó vagyok” fényképével behülyíthet.
Letelepedtünk az általam kiválasztott presszóba, levettem a kis csini kabátkámat, hadd lássa mindenki, hogy milyen jól is nézek ki. Rendeltünk és szóba „enyelegtünk” egymással.
Jött a szokásos hol dolgozol, mit csinálsz, merre laksz bla bla bla sablon téma, melyet a helyzethez képest elég jól kezeltem, hiszen szembeülő partnerem semmit de semmit nem vett észre lehangolt, és jól elbaltázott kedvemből. Majd hirtelen újdonsült „barátom” hangnemet váltott és az irodalomról kezdet el nekem szónokolni. Méghozzá az orosz szépirodalomról. Ez úgy érintett meg engem, mint derült égből a villámcsapás. Elmondta, hogy a világon nincs is szebb, és jobb téma, mint eme híres, és fenomenális irodalom. Pislogó tekintetem nem igazán reagált magasztaló beszédére, nem akartam kimutatni, hogy most mit is gondolok valójában. A valóságban bizony nagyon vad, és kemény mondatok jártak a fejemben, mert úgy ítéltem meg, hogy ez az ipse egészen biztosan egy másik bolygóról érkezett. És pont nekem kellett kifognom! Ám valamire rájöttem, hogy azért választotta a társkeresőn magának ezt a különleges nevet, mert ő ebben éli ki magát, ebben van igazán otthon, az orosz szépirodalomban. És ami ez után várt rám, hi-hi-hi, azon nem tudok nem nevetni. Készüljetek fel, erősen kapaszkodni, de nem belém!
-Ugye tudod, hogy nős vagyok? – kérdezte tőlem.
-Igen, persze, olvastam a lapodat. És ide hogy jöttél el, apu lelépett otthonról? –kérdeztem tőle kicsit cinikusan, bár inkább humorosnak akartam látszani.
-Nem, nyitott lapokkal játszunk, ő is el szokott menni.
-Tényleg, végül is ez nem rossz dolog, ha mindketten benne vagytok egy ilyen döntésben –mondtam és úgy gondoltam, ha már így alakult a mai estém megpróbálom nem rosszul érezni magam, mint amennyire ez így van.
Ezután következett néhány Gorkij monológ, Dosztojevszkij idézet, majd végre a sok rizsa után csak kibökte a lényeget is. Ami rosszabb volt a vártnál.
-A feleségem csak lányokkal szokott találkozni.
Mondta úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Lányokkal? -kérdeztem, s hirtelen áramütésként ért a dolog, amit mondott…. Leesett. Biszex a csaj. Mi jön ma még egy dinoszaurusz, aki éppen cipőt akar vásárolni, és engem invitál meg, melyik bolt itt a legmenőbb? Vagy elszabadult oroszlánok, akik esti mesét akarnak hallgatni az én előadásomban? De térjünk vissza a realitáshoz. Mondjuk, megjelenik a neje és közli velem, hogy hárman párban? Vagy a csávó is bi? Elkerekedett csodálkozó szemekkel vártam a folytatást. Bárgyú tekintetemből valószínűleg kiolvasta, hogy mire vagyok is igazán kíváncsi, mert így folytatta.
-Nem, én nem, egy családban elég egy biszexuális.
Hurrá gondoltam magamban, egy gonddal kevesebb. Most aztán nagy kő esett le a szívemről. Kicsit, mit kicsit nagyon megkönnyebbülvén, fellélegeztem, hogy nem egy teljesen más szexuális beállítottságú emberrel ülök az asztalnál, a teámat kortyolgatva, finoman elkezdtem tapogatózni, hogy mégis most mi a fenét akar tőlem?
-Nagyon megtetszett kegyed – kezdte a hülyeségét magázó formában – és remélem, hogy kellemesen tölthetjük el esténket egymással.
Kellemesen, kegyeddel? Mi van beteg ez a csávó? Kedves barátom én szeretnélek Téged minél előbb lekoccoltatni, és semmiféle illúzióban nem ringatni a továbbiakban. Nem ez nem nekem való parti semmilyen szemszögből sem. Sem alkatilag, sem fizikailag, sem lelkileg, sehogy, egyszerűen nem vonzódom hozzá. Jobb lesz, ha minél előbb véget vetünk ennek a komédiának, és mindenki megy, amerre lát! Vagy amerre lakik. Nagy levegővétel után eszembe jutott, mesélek neki hétköznapjaimról, hogy rengeteg időt töltök a kislányommal, mennyire szeretem a házimunkát, hogy ez rettentően sok energiámat felemészti, és már nem is nagyon marad időm semmire. De nem, ez nem jött be, nem tört meg. Szívós a pali ,az már biszti. Kitart mellettem. Még nagyobb érdeklődéssel, feszült figyelemmel hallgatta, hogy adom elő a mindennapi portörlés, porszívózás,” idegfeszítő tanulás a gyerekkel” című rémtörténeteimet.
–Milyen bájos vagyok – kezdte megint unalmas szövegét, majd következett néhány Gorkij idézet, melytől már a hideg futkosott a hátamon. De jó, mindjárt jön Dosztojevszkij is, vagy bedob egy újabb remekbeszabott orosz irodalmárt. Tényleg, már csak Tolsztoj, és Puskin hiányzik a repertoárjából, készítettem fel magam idegileg a témára. Nem jött, szerencsére Gorkijnál abbamaradt az idézés, majd néhány perc számomra kellemetlen csend következett. Úgy gondoltam ezt most én fogom megtörni, még mielőtt kapok néhány „fenomenális” verssort.
-És, hogy viseled a nejed kalandjait? – böktem ki végül, bár nem igazán voltam erre az egészre kíváncsi, de mégis most mit mondjak? Hurrá! Hű, milyen izgalmas lehet az életetek? Hát nem! Fúj, inkább gusztustalan! Legalább is az én lelki világomnak az! De térjünk csak vissza a válaszára.
-Nagyon jól viselem, tetszik. Valamikor én is jelen vagyok.
Na tessék csak kibújt a szög a zsákból, még csak eszébe se jusson, hogy ő meg én meg a neje, na nem ezt most itt helyben le kell állítani, még mielőtt elszabadulna a fantáziája. Azonnali stop!
-Tudod két nő, sokkal többet tud adni mint egy – folytatta egészen belelkesedve, bár nem tudom, hogy itt mire akart célozni ezzel.
Képzelem, illetve nem is akarom elképzelni! Nem ez már nem fér bele az én értékrendembe, nem mintha valami nagy erkölcscsősz lennék, de ez azért már mégiscsak túlzás.
-Én a vegyes párost kedvelem. Csak ketten, egy fiú és egy lány.-mondtam elég higgadtan, de mégis hangsúlyosan, ami engem is meglepett, mert belül fortyogtam, és szívem szerint elrohantam volna, magam mögött hagyva az egész napot. Menjen innen nekem ezzel a sok ruszki hülyeséggel, meg a biszexuális feleséggel a sunyiba. Haza akarok menni! Anyu, anyu….De még mielőtt teljesen kizökkentett volna így folytatta:
-Rendben van nem is akartam tőled ilyesmit- mondta higgadtan.
Még jó, hogy nem, de azért nagy kő esett le kicsi szívemről, hogy nem kezdi el rám- erőltetni számomra igen csak undormánynak , és tőlem nagyon távolálló dolgot.
-Nekem hamarosan mennem kell, mert korán kelek-kezdtem el keresgélni a kibúvókat, hogy végre megszabadulhassak ettől a nem egészen, sőt kimondhatjuk, egyáltalán nem -tetsző, és „nemgyerebe” dologtól. Vajon mit gondol rólam, nem akarom megbántani, hisz kedves volt hozzám, viszont nem akarok neki újabb lapot osztani, mert ő nem az én emberem. Kedves, jó modorú, de mennyen haza a félig pasi feleségéhez és boncolgassák tovább együtt az orosz szépirodalmat. Nekem ehhez az egészhez az égvilágon semmi, de semmi közöm. Szedem a cókmókomat és már illa berek, itt sem vagyok.
De a dolog nem ment olyan egyszerűen, mint ahogyan azt én elképzeltem.
, -Jaj de kár, olyan szívesen maradnék még kegyed társaságában! – Na tessék, már megint kezdi a finomkodó magázást, aztán meg kijelenti, hogy korbáccsal szereti ha verik- vettem elő legcsúnyább gondolataimat. Menni akarok, el, innen, el, el, el!
-Én inkább már indulnék haza - sürgettem a dolgot, hogy minél előbb túllegyek ezen a furcsa „légyotton”.
.-Fizetnél?- kérdeztem félszegen, közben elmormoltam magamban egy imát, hogy ne találjon ki semmilyen kifogást és húzzunk már innen kifelé.
És végre fizetett.
De nem moccant. Egyszerűen nem állt fel. Ülve maradt és kész.
- Nem kéne mennünk? – kérdeztem kissé, mit kissé nagyon aggódva. Vegye már észre magát, hogy itt akarom hagyni! Álljon már fel, vagy mindjárt kihúzom alóla a széket! Azért ilyen gonosz nem vagyok. Most már kivárom mikor óhajt végre feltápászkodni, és kisétálni azon a szép nagy bejárati ajtón, mely jobban vonzotta tekintetemet, mint a gravitáció.
- Nagyon sietsz?- kérdezte, s közben a kezét felém nyújtotta. Kicsit meglepődtem, finoman eltoltam, és a táskám felé kaptam, mintha halaszthatatlanul ki kellene vennem valamit belőle. Táskámban kotorászva szép sorban elővettem a telefonomat, a rágógumimat, még a parfümöm is előkerült az aljáról, / még jó hogy nem folyt rá a telcsimre/, csak minél tovább legyen lefoglalva a kezem, amíg a sajátját visszahúzza. Azt hiszem észrevehette magát, mert visszahúzta, így én is véget vethettem szütyőkém babrálásán, és egyszerűen felálltam. Igen barátom, itt a vége, én már nem ülök le, megyek ha jössz, jössz, ha nem akkor itt maradsz egyedül. Milyen gonosz is vagyok. De nem vett észre semmit abból, ami a fejemben zajlott, és nem is akartam, hogy rájöjjön az igazságra. Nem akartam megbántani. Láttam rajta, hogy nagyon „bejöttem” neki. De vajon mit evett ennyire rajtam? Még csak a kezemet sem engedtem, hogy megfogja. Szolidabbra vettem a formát, és így folytattam:
- Igen, megígértem otthon, hogy segítek vacsorát készíteni – rögtönöztem gyorsan valamit, mert ez jutott elsőként az eszembe– és számítanak rám ebben.
- Rendben mennyünk, de ígérd meg, hogy legközelebb is eljössz, és elmegyünk moziba, vagy valahova ahova szeretnéd.
- Persze. – Jaj, miket beszélek itt, amikor soha az életbe nem akarom már látni szegény fejét! Egyszerűen meg kellene mondanom neki, hogy sajna apukám, de ennyi volt, nincs folytatás, ne is várd! De egyszerűen nem tettem meg. Hogy miért? Igazából megsajnáltam. Úgy gondoltam, hogy elmegyek vele egyszer, egye fenyő, megnézhetünk egy filmet, vagy vacsizhatunk, ha nagyon akarja. De több kis randink nem lesz, azt garantálom. Nem, és kész. Határoztam el magam, teljesen eltökélve.
- Nos, akkor induljunk haza -mondtam ki a végszót, és nem hagytam, hogy eltántorítson az elhatározásomtól, s megindultam a „mennyek kapuja” felé. Most már elég volt a mókából a mai napra. Haza, haza….
- Én metróval jöttem és Te? – kérdezte tőlem a kijárat felé igyekezve.
- Én is. Csak az ellenkező irányba fogok felszállni. .– tettem hozzá gyorsan, még mielőtt eszébe jutna hazakísérnie. Eleve ez már egyáltalán nem tetszik, hogy nincs kocsija. Messziről is jött, pont az ellenkező irányban lakik mint én, ezt hogy gondolja? Még jó, hogy nincs késő, mit akart, ha esetleg később végzünk mennyek haza taxival? Ha add pénzt taxira, akkor ok. De nem kell ebbe úgy belemerülni, hisz nem akarok tőle semmit, ezt már az elején el is döntöttem, kár lenne ezen felhúznom magam, vagy idegeskednem. Szépen hazametrózom és ennyi. A következő „randim” vele? Azt még azért húzom. Megígértem, meg lesz, de ezt a traumát még ki kell hevernem, úgyhogy nem mostanában. Talán egy, két hét múlva, vagy három. A mozgólépcső végénél lenyomtam neki két puszit, szerintem életemben nem adtam senkinek ilyen gyorsan, csak hogy mi hamarabb szabadulhassak ebből a „kelepcéből”. és már el is húzódtam gyorsan tőle.
- Jó éjszakát! – mondta, és úgy nézett rám, mint valami szerelmes kiskutya.
- Neked is, majd a netten találkozunk – válaszoltam én is, s azzal gyorsan lerohantam a szerelvényhez, mely szerencsémre azonnal jött. Mákom van. Villámgyorsan felszálltam rá, és magamba szállva értékelni kezdtem az este tanulságait. Ilyen nyitott házasságról még nem is hallottam. Ezt is megértem, de megtapasztalni azt nem szeretném, és nem is fogom, nyugtattam meg magam. Vajon a felesége milyen lehet? Talán túlságosan férfias? Hisz a nőket is kedveli, és bennem csak a nőt látta, ezért vonzódott ennyire hozzám? Nem tudom. Remélem, soha nem fogom megtudni. És még egy tali? Túl fogom azt élni vele? Nem is volt olyan szörnyű, nézzük az érme másik oldalát is. Elegáns helyen voltam, végre kiöltözhettem, nem a szokásos kis szabadidő göncömet kellett felvegyem. Fincsi volt a tea ….. de, de, de, olyan nem nekem való volt az egész helyzet. Mintha egy hülye komédiába keveredtem volna. Jó, hogy vége van. Nem akarok folytatást, de lesz, érzem. Ígértem, és ígéretemet az esetek 99%-ában be szoktam tartani. Mert ilyen vagyok, egy lelki gyökér. Engem már annyit átráztak, és annyian, hogy megfogadtam, ha nem jön közben nagyon komoly, halaszthatatlan dolog, mindig megtartom a szavam. Azt hiszem, egy született Teréz anyu vagyok Egy második kiadás. Ez már az én keresztem, az én hülyeségem. Majd vettem egy nagy levegőt megráztam magam, és túltettem ezen a meglepetésekkel teli napon.
Vajon mi vár még itt rám? Felmentem erre a társkeresőre, milyen emberek bújhatnak meg a sorok, és a fényképek mögött? El kell gondolkodnom a régi mondáson, nem minden arany, ami fénylik. De úgy érzem, nem adom fel, megpróbálom társtalanságomat itt orvosolni, az első „akadálynál” nem lehet feladni, nem vagyok gyáva nyuszi, bár ez a mai nap kissé meredekebb volt a vártnál. Sőt egyáltalán nem ezt vártam. De az élet már csak ilyen. Nem szabad nagyon rákészülnünk dolgokra, mert az nem úgy sülhet el, mint ahogy azt várjuk, és olykor - olykor a csalódás nagyon fájdalmas lehet.

folyt. köv....

Szex és Budapest

„szösszenetek”

Találkozás az ismeretlenekkel.
/Egy harmincas lány kalandjai a társkeresői világhálón/

Folytatásos rémtörténetek napjainkból.

A kis történetek megtörtént eseményekről szólnak. Valós szereplőkkel, valós hibákról, és valós hihetetlen kalandokról. Aki nem hiszi, járjon utána.

Már nem tudom, hogy mennyi időt is töltöttem el társ nélkül a hétköznapok szürke tengerében, pocsolyájában, fürdőkádjában, és strandján, mikor barátnőim, és nem barátnőim, ismerőseim és fél ismerőseim nyaggató és egyben idegesítő papagájszerű bájos unszolására:/ „tök jó nő vagy, oszt itt heversz parlagon, menjél már fel valami „pasi túrára a netre”/ fellibbentem, nem inkább felcammogtam egy ismert társkeresői oldalra. Legyen nekem is szerencsém, mondván! Szépen közzé tettem regisztrációs lapomon a legjobb tulajdonságaimat, nem titkolván el kiskorú hisztis gyermekemet, és koromról sem ferdítvén el a képet. Pár sztárfotómtól illusztráltan (mely még véletlenül sem tükröz semmiféle erkölcstelenséget) indulhatott is hódítói karrierem. Az ezt követő sorokban megadtam „szerelmem” és „társam a bajokban” paramétereit is, mely kissé túlkoros tinilányként képzeletemben a következőképpen rajzolódott ki.
A „fiúm” ó bocsánat leendő fiúm, szerelmem, és társam a bajokban legyen: jóképű, gazdag, intelligens, idősebb nálam, udvarias, jólöltözött, kedves, jó humorú, szeresse a gyerekeket, egyszóval legyen Brad Pitt. Vagy Brad Pitt 2. De legalább is a klónja.
Miután leírtam leendő kedvesemmel szembeni teljesen hétköznapi, egyszerű elvárásaimat nem volt más dolgom, minthogy várjam jelentkezésüket.

1. nap

Másnap reggel kissé bedagadt, álmos szemekkel odavánszorogtam kedvenc kis gépemhez, melynek már becenevet is adtam,/majd később elárulom, egyelőre ez még maradjon az én kis titkom/ bekapcsoltam, és rákattintottam kis társkereső oldalamra, hátha megtörténik a csoda és jelentkezik azonnal a nagy Ő. Vagy legalábbis, ha nem rögtön, akkor majd egy kicsit később. Mondjuk délután, vagy este. De nem így történt. Egyszerre túl sok név jelent meg a képernyőn, és ez nagyon gyanússá, és kicsit rémisztővé is vált számomra.
Ennyi nagy Ő lenne? Csodálkoztam el hirtelen, látván a tömérdek statisztikát, s a pár levélkét oldalamon kijelezve. Lassan, sorban kezdtem olvasgatni ki milyen szépet, csúnyát, kedveset, és nevetségeset vet szememre eme oldalon, ahol bizonyára az általam leírtak alapján olyannyira kiismert, hogy ezt, meg azt feltétlenül, és azonnal közölnie kell velem. A levelek és a statisztikák többsége kedves volt, bár akadt néhány elmebeteg is, akit már itt, az első fordulóban ki kellett rakjak, még mielőtt jobban elszaladt volna vele a ló, obszcén gondolatainak tálalásában. Tartogassa nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseit magának. De sajna, akárhogy is nézem, itt egyik önjelölt sem az, akire ÉN vártam, akire ÉN vágyom, akiről ÉN álmodom. Bizony az ÉN „barim” még várat magára. Most mitévő legyek? Javítsak az adatlapomon? Vagy tegyek rá még néhány fotót? Esetleg egy kicsit, csak nagyon picit kacérabbat? Úgy látszik, hogy kevés vagyok egy Brad Pityu típusnak. Az nem lehet, hisz tökéletes vagyok. Tűnődtem el magamba, s hirtelen támadt egy remeknek látszó ötletem! Mit tudhat még a rendszer? Vizsgáljuk meg közelebbről!
Lássuk csak, itt az áll: hozzám illő partnerek, tanulmányoztam gyorsan át a képernyőt, naivan, mit sem sejtve, hogy mi is fog rám várni eme kapuk feltárása után az életbe /kilépve, átemelve az édes virtuális illatot, a szomorú keserű szagú valóságba/,annyira megörültem ennek a menüpontnak, hogy hozzá is láttam az alapos áttekintéshez. Gyorsan menjünk csak fel erre az oldalra! S mohón nézegetni kezdtem hogy, miként léphetek be erre a varázslapra, melyen biztosan megtalálom az általam megalkotott szintén tökéletes, és hozzám remekül passzoló partnert, aki egészen biztosan mind ez idáig csak rám várt, itt ezen a szent helyen. Tehát még egyszer, kihangsúlyozva: csakis és kizárólag RÁM.
Megvan, eltaláltam a jó gombokat, sikítottam egyet halkan, s pillanatokon belül lehozott nekem több mint 400 arcot, melyből háromnegyede inkább kudarcnak vallhatja magát, utólagos átszemlélésem során. Ennyi magányos? Ja, persze és szex éhes is! Akad itt mindenféle. Igény szerint. Szex, vagy romantika. Netán esetleg mindkettő? Az, az igazi, tapasztalatból beszélek! Egy sexéhes romantikus! Persze jóképű, és gazdag, nem győzöm kihangsúlyozni! Mert mindenki vizuális. Nem a belsőt látod először, ha megpillantasz valakit, ez csak mese. /de szép veséje van, és a mája, nem rosszmájú/, jó ez csak egy kis tréfa volt, de az emberek a szemüknek hisznek először. Írhatok én ezerféle jót magamról, pláne itt, ha a kutya sem nézi meg a lapomat, mert a fényképem alapján túl rútnak találnak. A lényeges többség a saját kis szemével először beméri az illetőt, hogy mennyire találja vonzónak. És utána jöhet a többi a „szép belső lélek”. De most kunkorodjunk vissza, hogy mit is találtam a gépben. Na, itt aztán lehet dúskálni, remélem csak a jóban, gondoltam magamban, s azzal bele is merültem a virtuális mustrálgatásba.
Ez nem, ez nem, ez nem, ez ezért nem jó, az azért nem felel meg, kezdtem neki keseredni a dolognak, mikor végre valahára megpillantottam egy fényképet. Igen hurrá! Ez tetszik! Ez mán döfi! Jaj, jaj de cuki ez a fiú, nyomok rá egy statit, gondoltam magamban, s ezzel a lendülettel írtam is neki pár kedveskedő, becézgető pozitív szót. De lássuk csak alaposabban a lapját? Vajon nem kapkodtam el a hirtelen „lecukizást”? Milyen furcsa regnevet választott magának? Ki lehetett ez vajon valami híresség, olyan oroszos hangzása van. Vagy inkább lengyel? Nem is tudom. Ha neki ez tetszik, ám legyen. A fickó jöjjön be, a neve nem érdekes, csak egy kicsit. S ezzel a témával a továbbiakban nem is foglalkozván izgatottan ültem a monitor előtt,/ nézegettem a fényképét, mely egyre színpatikusnak tűnt/, hogy vajon mikor, és főképp miket válaszol nekem. Csodák csodájára a visszajelzés nem váratott sokáig magára, szinte azonnal reagált pozitív megkeresésemre, és igen, igen nézzük csak, lássuk csak, én is bejövök neki! Ó je! Igen! Hurrá, hurrá! Írjunk neki még, még, had áruljon el többet magáról, lelkendeztem, mint valami tinédzser.
Az összes többi udvarlómat, akik közben ostromszerűen nyomták a billentyűket felém, kispadra ültettem, mert most csak VELE voltam hajlandó foglalkozni. Megpróbálkozzam a lehetetlennel? Játszottam el a gondolattal. Elvégre bátraké a szerencse! Ki kell csikarnom egy mihamarabbi randit ettől az édi-bédi embertől, s nem is rágódtam tovább ezen, rákérdeztem a lényegre, egyenesen a közepébe vágtam: Szeretnék Veled talizni, lehet? Fogalmaztam meg kérdésemet egyszerűen és lényegre törően. S a kérdés feltétele után, felpörgött szívdobogással, izgatottan vártam a választ. Ugye igen, mond, hogy igen, na légyszike toporogtam a gép előtt. A dolog nem váratott sokáig magára, újabb levél érkezett! Idegesen téptem fel, és látván a jó hírt, mert természetesen mi más is lehetett volna, ujjongtam örömömben. Uji-uji, ő is akarja! Most már csak a randi helyét és időpontját kell lerendezni, ami természetesen nem lehet sehol, de sehol máshol, csak az én lakásomhoz közel, mivel a rózsaszínű köd mögé is be kell kukkantanom néha sajnos, bár ne kéne, de muszáj, elhatároztam bármennyire is jóképű az illető, ebből nem fogok engedni. És ha még sem jön el, nehogy már én utazzam körbe a várost! Rá kell vennem, hogy az általam kiválasztott hely a legideálisabb, és a legvarázslatosabb egy első randi lebonyolítására. Mi más is lehetne. Még két levélváltás, és le lett rendezve a tali színhelye, ideje, akaratomnak, és elvárásaimnak megfelelően, akkor amikor én akarom, és ott, ahol én szeretném. Ez tök jó! És mideje, akaratomnak, és elvárásaimnak megfelelően, akkor amikor én akarom, és ott, ahol én szeretném. Ez tök jó! És máris tervezgethettem, hogy milyen legyek első szenzációsnak tűnő, és egekbe röpítő randimon.
Ekkor még nem is sejtettem, hogy ezek a dolgok nem olyan egyszerűek, mint ahogy én azt a kis agyammal, angyali lelkivilágommal, és virtuális társkeresés szinten minimális tapasztalattal sem rendelkező személyemmel elképzeltem magamnak. Ott ültem szememen azzal a bizonyos színű ködfátyollal. És nem akart távozni. De, ne rohanjunk így előre. Lássuk mi is történt.
Elkezdtek foglalkoztatni a leglényegesebb dolgok, ami egy nőt kerek e világon a legeslegjobban foglalkoztatni tudnak. Mégpediglen az, hogy:
Mit is vegyek fel? Hogy fésüljem a hajamat? Felkössem, vagy leengedjem? Esetleg egy kis hajpánt? Miben nézek ki a legjobban? Fel fog ismerni? Tetszeni fogok Neki? Úristen, de izgi! Írnom kell, még, most azonnal, borzasztóan fontos dolgokról. Hogy, hogy fogom Őt felismerni, mibe jön, mibe mennyek és egyáltalán!
És ezekkel a gondolatokat voltam betelve, eltelve egész áldott nap, minden áldott percben. Mint a tanyasi leány, aki először készül fel a nagyváros forgatagába, hogy megismerkedjék az angol WC-vel. Na jó, ez egy kicsit durva. De ha tovább nézzük a történetet, rájövünk, hogy…. De térjünk vissza a jelenhez, rucijaim és ékszereim kiválasztásához. Mert még csak itt tartok.
Oké, az én ruhám mindenféleképpen legyen dögös ruci, a legújabb trendi divat szerint, megfelelő divatékszer kiválasztásával. Frissen mosott haj, fincsi parfüm, sárgadinnye ízű rágógumi. Melyik kabátkámat vegyem is fel…??? Á megvan az ó arany barnát, és természetesen a hozzá színben harmonizáló táskát és csizmát. Csak is mai „előírásoknak” megfelelően, nehogy újdonsült „udvarlóm” előtt még rossz színben tűnjek fel, hogy nem értek a divathoz, elvégre öregkancára kell a díszes kantár. Na, azért talán mégsem olyan öreg, hisz a pasi is korban pont hozzám illik.
És ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal, illatokkal, ízekkel és mámorral tértem pihenni este ágyikómba, egyedül, ahogy szoktam. Jó éjszakát! Álmodj királylány!

Strangelove

Folytatásos rémtörténet
Fejezetek


Következő kicsiny rémtörténetem eltér az eddigiektől. Hogy miben is? Máris elárulom nektek, de szerintem, aki eddig olvasott engem az már ki is találta, hogy végre, végre, valahára találkoztam egy olyan fiúval, aki külsőre igazán tetszett nekem. És belsőre? Jogosan merülhet fel most a kérdés. Is-is. Hogy miért is? Mindent meg fogtok tudni mire a végére értek firkálmányomnak, legalábbis sok dolgot, titkokat is, igen, itt, ennek a fejezetnek a „finisében”.

Na végre! Kiálthattok fel most egy nagyot, „ a kiscsaj” találkozott valakivel innen a társkeresőről, aki igényeinek, és elvárásainak megfelel. Biztosan egy Brad Pityu klónnal.
Na ha nem is egészen vele, de valami hasonszőrű példánnyal akadtam össze.:)

És senkit nem csigázok tovább, íme a story.:

Végre szombat van. Ma nem kelek korán rendhagyó napot tartok, és nem kapcsolom be elsőre a gépet miután kikászálódok az ágyból. Előbb szépen megreggelizek, megfürdök, aztán ránézek az oldalakra.
Gondoltam elsőre magamban, de egyszerűen hihetetlen késztetést éreztem arra, hogy ezt ne így cselekedjem meg. Mint a mágnes úgy vonzott magához a készülék. „Kapcsolj be, kattints rám”, „ne törd meg a hagyományt” – sugallta nekem egyfolytában a monitor.
Oda kell mennem, csak egy pillanatra át kell futnom a szokásos oldalakat. Nem tudom megállni, és már mentem is, hogy eleget tegyek kényszeremnek, klikkelhessek, „lapozgathassak”.
Ezt az érzést csak az ismerheti, aki hasonló cipőben jár, mint én. „Szerencsére” a tisztaságmániámon, és a netezésen kívül nincsenek súlyosabb „ rohamaim” legalább is egyelőre még nem vettem észre, hogy jelentkeztek volna.
Végül is győzött felettem a kényszer, és elkezdtem vadul csattogtatni, huzigálni az egeret.
Szokásomhoz híven először mindig az e-mail postámat kerestem elő, de ott sajnos a szokásos reklámokon kívül nem várt rám semmi érdekes. Majd következett a párkereső oldal, és ez most igazi csemege lesz számotokra.

Klikk….. statisztikák, levelek.
No csak, vajon ki írhatott nekem az éjszaka folyamán? Ki volt az az álmatlan kóbor legény, aki az én adatlapomra tévedt?
Tudnotok kell rólam, hogy leveleim kibontása előtt mindig megnézem a küldő adatlapját, fényképét. És most is ekképp cselekedtem.
Küldöm adatlapján egy rendkívül jóképű fiatal srác mosolygott rám nagyon, nagyon ravaszul.
Szépen sorban megnéztem az összes fényképét, és nem tudtam megállapítani, hogy most véletlenül írta el az évszámait, vagy tényleg ennyi lenne?
Képei alapján 18 évnél többet nem adtam volna neki, az adatlapján pedig 28-at tüntetett fel. /azóta betöltötte a 29-et, /. Biztosan elírta az évszámokat, még nem ismeri a rendszert.:)nőtt egy kicsit
Na mindegy lássuk milyen statit írt nekem, aztán majd megnézem a levelét is.
Hát, kb. ennyit vártam. Mit is írhatna egy érett nőnek egy 28 év körüli srác, minthogy sexy.
Ő még nem ismer személyesen engem, mert ha ismerne, tudná, hogy én nem tartozom a sexy kategóriába, legalább is én nem tartom magam annak. Én egy másik kategória vagyok, de az itt sajnos nincs ezen a rendszeren. Hogy melyik is: ez, a cuki. Igen, én a cuki kategóriába tartozom. Akik személyesen ismernek engem, azok tudják, hogy ez az én igazi énem, nem pedig a dögös sexy.
De nem baj, megbocsátok neki, mert még nagyon fiatal, és nincs tisztában valószínűleg ezekkel a dolgokkal. Megköszönöm neki ezt a statit, és nem fűzök hozzá kommentárt. És persze most már elolvasom a levelét is, lássuk, hogy mit is szeretne tőlem valójában.

Aranyos, aranyos, nagyon finoman közelített meg engem. Akarjátok tudni, hogy mivel? Persze, hogy akarjátok. Idézek a leveléből.:

„Szeretnélek elhívni téged egy közös sétára, és meghívnálak egy finom fagyira is.”

Oh, a kis drága, nyalni akar velem egyet.:)
Megnézem mégegyszer ennek a kissrácnak a képeit, mielőtt válaszolok neki, mert szerintem nincs szinkronban a fényképe, és a levele alapján önmagával.

És néztem, néztem, majd hirtelen rádöbbentem, hogy a fiú arca rettenetesen hasonlít egy erdei kisragadozónk vonásaira. Mert bizony mindannyian hasonlítunk valakire, egy állatra, vagy növényre, termésre, vagy ésetleg egy lényre. De itt hasonlóság annyira egyértelműen látszott, hogy teljesen lefagytam, megborzongtam, hogy most mi tévő legyek, mit válaszoljak neki vissza.
Még a szeme színe is megegyezik az állatéval. Zöld. Az arckaraktere, az orra, már csak a bajusz hiányzik róla. És ez az állat: a RÓKA!!!!!

Tehát levelét magamban így fogalmaztam át:

„Szeretnélek felhívni hozzám egy közös éjszakára, és meghívnálak egy orgazmusra is.”

Na most mitévő legyek, így reggeli előtt. Hogy fogalmazzak neki én is kétértelműen, mert bevallom, tetszik nekem ez a fiú, akárhány éves is./Remélem azért 18 már elmúlt/ A róka és a macska ellenségek. A róka szereti a macskahúst, ezért trükkökkel próbálkozik be nála, de tudja, hogy a macskának éles karmai vannak, és visszavág, harcol, ha bántani akarják.

Elhatároztam, hogy akkor fogok neki válaszolni, amikor egyidőben leszünk fent, és megpróbálok levélkontaktust teremteni vele.
Rutinosok, akik sűrűn látogatják ezt az oldalt már tudják, hogy hogyan kell valakit kiszúrni rögtön, hogy fent van.

Pár óra múlva…..

De mit is írjak neki, mert most látható, belépett.
Gyorsan cikáztak a fejemben a gondolatok, majd elhatároztam, hogy ugrok egy nagyot. Először is megköszönöm az invitálást a „fagyira”, majd haladok ezen a vonalon tovább, hogy merre lesz ugyan a séta?
Elküldtem kis levélkémet, és láttam, hogy több mint 50 olvasatlan levele van.
Azta, de népszerű itt valaki! Na ha ilyen sokan moccannak rá, akkor valószínűleg mire az én levelemhez ér már teljesen ki fog fáradni, és úgysem fog válaszolni, vagy ha megteszi, akkor az nem mostanság lesz.
És az esélytelenek nyugalmával felálltam a géptől, hogy a konyhában valami harapnivaló után nézzek.
Szendvicsem csócsálása közben irányt vettem kis gépemhez, és láttam, hogy új levelem érkezett. Rákattintottam, és döbbenettel néztem, hogy a kis róka válaszolt nekem.
Igen, igen neki is adtam egy általam kitalált A levélnevet, így ő lett a kis róka. Vagy lehet, hogy nagy? Majd kiderül.:) tartalma a következőket rejtette:

„Átjöhetnél ma este hozzám tv-t nézni, és szívesen megmasszíroználak is téged.”

Aha. Közeledünk már az igazi cél felé, ilyen kis mézes-mázosan próbál engem invitálni a rókalyukba.
Már nincs séta, se fagyi, csak az ágyra utalás, mert nyílván az ágyban kíván velem tv-t nézni, és utána, vagy előtte jól megmasszírozni.:) Na jó, ezt nagyon át kell rágcsálnom. De azért kérdezzük meg, hogy hívják, merre lakik, mégis, és mivel foglalkozik akkor éppen, amikor nem lányokat csalogat.:)

És jött a válasz. Megint a vártnál sokkal gyorsabban.

Mi van a többieket megint kispadra raktad? Ennyire szereted a fekete macska húsát? Jó ízlésed van, azt meg kell hagyni, szerintem is fincsi lehetek.:)
Az imént már említettem, hogy többek között megkérdeztem róka komától azt is, hogy mi a polgári tisztes neve. Hát elárulta. És nem erre számítottam. Levele kibontása közben, még mindig ettem, s mikor kiolvastam a nevét, hirtelen félrenyeltem, köhögni kezdtem, majd röhögni, a szemem tele folyt könnyel, és kapkodni kezdtem a levegőt. Felálltam, legyezgetni kezdtem magam, és próbáltam eldönteni, hogy most a félrenyeléstől haljak, meg hirtelen, vagy a röhögéstől.
Tyű apám, neked aztán nem egy hétköznapi neved van, az már biztos! Mert a tisztességes törzskönyvözött neve egy volt közismert miniszterelnökünkét tartalmazta.
Miután megúsztam a fulladásos balesetet, tovább olvastam irományát.

„A belvárosban lakom, és énekes vagyok.”

Remélem kocsid is van a belvároshoz, hogy kis popómat betudjam helyezni, hogy szállítani tudj engem majd hazafelé. Futott át rögtön a kis agyamon.
Aztán elkezdtem foglalkozni mondata második részével is. Énekes? Még nem is láttam sehol. Biztos valami alternatív stílusban énekelhet valahol. De leginkább valami magyar depeche mode együttesben tudnám őt elképzelni ezzel a formájával ami neki van.
Képein szövetszerkóban látható legtöbbször, és nagyon vékonynak látszik rajta. Szegény sovány kis róka. És most épp rám vadászik. Éhes. Úgy gondolja, hogy én leszek a következő préda.
Küldött nekem egy kis szakmai linket is, gondolom egy kicsit futtatni akarta .magát előttem. Megadta a művésznevét, melyről még életemben nem hallottam Fogtam és beütöttem a neten a keresőbe.
Legalább 3-4 ilyen jelölt talált célba, és én rögtön rákattintottam az elsőre.
Az oldal meglepetésemre a következőket hozta le.:
Na ez már megint valami vicc lehet, kezdtem felkészülni rá.
De itt biztosan nem jó helyen járok, mivel mobil WC-k kölcsönzésével foglalkoznak.
Azért nem lapoztam tovább, hanem lejjebb görgettem az oldalt, és megtaláltam a srác fényképét. Nem azt, amelyiket kirakott magáról a kirakatba a társkeresőn, hanem egy teljesen újat. Itt már jóval idősebbnek néz ki, mint azokon, amiket én idáig láttam róla. De még mindig nem értettem hogy kerülhet egy oldalra a budikkal? Talán beleénekel a nagy fehér kagylóba? Igen biztosan amikor részeg. Egyébként nem hinném, hogy bármi köze lenne az egészhez, csak hülyén jön ki, hogy egy oldalon reklámozzák a slozikkal.
Na, de ez már az ő baja, majd ha nem tetszik neki, akkor reklamál. Inkább megnézem, hogy miket szokott kornyikálni.
És megint megállt bennem a levegő.
A srác régi magyar számokat énekelt, amiket még szerintem a 40-es 50-es, talán 60-as években írtak.
A címeket most nem írom le, de olyasmik voltak amiket a Jávor Pali, és sorstársai filmekben szoktak játszani.
A szemem igencsak elkerekedett, ezeknek az örökzöld slágereknek a hallatán, és nem is tudtam hirtelen, hogy most mit válaszoljak neki. Dicsérjem meg, hogy de jó választás apám! Igen, az örökzöld dallamok sohasem hallnak meg, mindig is a szívünkben hordozzuk őket!De inkább úgy gondoltam, hogy nem szólok egy szót sem.
És szerencsére ő megelőzött, újabb levélkét írt nekem, melyben a következőre kért.:

„Nem röhögni, hogy még a szomszéd is hallja.”.

Á nem, az már megtörtént az előbb mikor a nevedet olvastam. A mostani csak kis kuncogás ahhoz képest.:)
És ismét nem jutottam „szóhoz”, mert kérte, hogy vegyem fel őt a skypére, mert küld nekem valami egészen más műfajt is.
De jó, nem is nagyon értek a skyphoz, nemrég raktam fel a gépre- mormogtam magamba- és elkezdtem bénázni a cuccal.
Harmadjára csak sikerült felvennem partnernek, addig breakeltem vele, és alig hogy felszerencsétlenkedtem őt, már nyomta is át a dolgait nekem.
Hirtelen mindenféle elfogadásra, és elutasításra szóló parancsok jelentek meg a gép monitorján, s azt se tudtam, hogy mihez nyúljak, melyik gombot nyomjam is meg, mikor hírtelen még fel is hívott.
Végre eltaláltam a gombot, hogy felvegyem őt, de ebben a pillanatban leejtettem a mikrofont, és kicsikét anyázni kezdtem. Pontosabban ennyit mondtam: jaj anyám, anyáddal! És még annyit is, hogy basz…..De csak finoman.
Persze ezt ő a vonal másik végén mind hallotta, és megkérdezte, hogy mi az káromkodok?

-Á nem, dehogy semmi ilyesmi- tagadtam le neki gyorsan az elhangzottakat, és próbáltam nagyon szorosan fogni a mikrofont nehogy megint leverjem.

-Fogadd el a többit is amit küldtem neked-, mondta egy végtelenül unott hang a másik oldalról.
-Mikor voltál utoljára pasival? –kérdezte meg tőlem a következő mondatában, szintén ezzel a tömény unalommal.
A kérdés hallatán teljesen leblokkoltam. Mi köze van hozzá? Mégis mit képzel ez magáról? Majd mindjárt kiselőadást fogok neki itt tartani a nemi életemről. És egyáltalán miért érdekli ez? Nem oly mindegy neki? Nem. Erre a kérdésre most nem válaszolok. De szerencsémre nem is kellett, mivel hirtelen tartalmas kis beszélgetésünket be kívánta azonnal fejezni, mégpedig a következő módon.
-Na jól van, én lépek is, mert megjött az egyik barátom.
S ezzel itt hagyott az elküldött számaival együtt.
De valamit elfelejtett a „bestia”. Aha. Kikapcsolni a skypét. A hangfal nála nyitva maradt. És, hogy mit hallottam? Hát azt, hogy megérkezett a barátja. Természetesen egy leány. És tudom ezek után arra is kíváncsiak vagytok, hogy miket hallottam.:)
Nem, nem, nem sokat, mert én egy tisztességes csaj vagyok, és az első pár mondat után kiléptem a rendszerből, és nem hallgattam le őket. Mert minek. Teljesen feleslegesnek éreztem, hogy most egy vadidegen ember magánéletét lehallgassam, még ha legális lenne is a dolog, hisz ő hívott fel engem.:) De nem tettem meg. Kiléptem inkább én, bár a számat úgy kellett befognom, nehogy hallja, hogy röhögök megint rajta, legalább annyi eszed lehetne apám, hogy lezárod a rendszert mielőtt bármibe is belefogsz.:)
Késő este visszamentem a skypére, és láttam, hogy nem vette észre, hogy nyitva maradt, pár perccel előtte kapcsolta ki magát.:)
És mivel igencsak mérges voltam rá, és unott hangjára úgy döntöttem, hogy a hülye számait sem fogom meghallgatni…. Küldözgesse másoknak…

Pár hét múlva

Egy hideg keddi délután üldögéltem kedvenc kis gépem előtt, s rákattintottam a beérkezett fájlokra.
Nézegettem, nézegettem, és idegen címeket találtam rajta.
Rákattintottam, hogy megnézzem vajon mit rejtenek, és az egyik egy videóklippet tartalmazott. Rögtön kapcsoltam, hogy ezek azok a fájlok amelyeket a kiscsávó, a kis róka küldött nekem, és elkezdtem hallgatni őket. Kellemesen csalódtam a számokban, végre ez nem az örökzöld kategóriába tartozott. Meghallgattam mind a hármat, szépen sorban, és arra gondoltam, hogy megírom neki a véleményemet. Már ennyi idő elteltével rég kifüstölögtem magam a modora miatt, és úgy gondoltam egy „klassz vagy hapsikám, nyomjad ezerrel” gondolatnak biztosan örülni fog. Persze, ezt azért nem így írtam meg neki, csupán csak ennyit.:
„Megnéztem a videóklippedet, és meghallgattam a többi számot is, nagyon jók, és Te is nagyon helyes vagy.” És el fog olvadni a fagyink!
Persze megint ezt akkor tettem amikor fent volt, hogy rögtön tudjon válaszolni nekem, feltéve ha nincs épp elszállva magától, hisz bele kellett kalkulálnom, hogy ennek a fickónak óriási „sztáralürjei” vannak, és lehet, hogy megint a „hangulatváltozásos korát éli”.
De nem. Le akar engem vadászni. Válaszolt, normálisan. És hatalmasat lépett felém.

„Köszönöm, szépen, te is nagyon helyes vagy.” Szeretném elkérni a telefonszámodat.”

Na most mitévő legyek? Ha megadom a számomat, azzal zöld utat nyert, és felkínálom magam neki szöröstűl, bőröstűl. /egyébként nem vagyok szőrős.:))
Nincs sok időm lépnem kell. Jaj Istenem, most mit csináljak, még sohasem volt sexkalandom. Irok először neki, és megkérdezem, hogy haza tud e hozni kocsival találkozásunk után. Addig is időt nyerek, és kattoghat az agyam.
De a válasz negatív jellegű volt. Nincs kocsija. Na egy újabb akadály. Hogy a fenébe jöjjek akkor haza? Mindjárt megkérdezem tőle.

„ Természetesen kifizetem a taxidat.”

Vágta ki magát a reménytelennek tűnő helyzetből.
Mert az biztos, hogy én éjszakai buszra nem szállok fel. Annyi hülye köcsög van, és én félek tőlük. Ez az egyik ok. A másik pedig az, hogy 2 éjszakai buszra kellene felszálljak, hogy valahogy hazavergődjek, s amint tudjuk félóránként járnak, nem beszélve a végállomástól még negyed órát kéne sétálgatnom haza. Ezt nem vállalom be.
Most már meg kell adnom a számomat, ha akarok találkozni vele, több kifogás, nyafogás nincs.
És elküdtem…..
Kb. fél perc múlva csengett a telefonom.
Felvétele előtt vettem egy nagy mély levegőt, majd beleszóltam.

Beszélgetésünk nem volt hosszú, ám annál lényegre törőbbre sikeredett.
Igazából most, és az elkövetkezőkben kicsit rébuszokban fogok nektek írni, de szerintem írásom sejtetni fogja mindenkivel a lényeget.
Hogy is hangzott az a beszélgetés?
-Szia! Ma este akkor ráérsz találkozni?-kérdezte meg tőlem.
-Igen. Merre is laksz?
-Találkozzunk az óra alatt a Keletinél 10-kor. És mennyire mély a torkod?
Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam, de valahogy kirúgtam szögletre ezt a kérdést, és túljutottam rajta.
-Oké, 10-re ott leszek. Majd leteszteled, hogy milyen vagyok.
-Rendben, tetszel nekem, hogy így beszélsz, és nem félre, van most egy videóklipp megbeszélésem, de 10-re ott leszek és várlak.
-Jó, akkor 10-kor ott leszek. –és ezzel letettem a kagylót, és elmentem pancsizni egyet.

Hát nincs sok időm sietnem kell, legalább egy óra az út oda, tűnődtem el, s gyorsan a borotvám után nyúltam, hogy teljesen simára varázsoljam a bőrömet.
Videóklipp megbeszélése van, óh hogy oda ne rohanjak, már megint fényezi magát. Na mindegy, had tegye, ha jól esik Most még a torokmélység firtatásomon kívül egész normális volt, remélemneki.:) marad is, mert különben azonnal otthagyom a pics-be.
És még egy, akármilyen is lesz az első 15 perc után el fogom kérni tőle a taxipénzt.

Elkészülődtem, és elindultam.
A busz nagyon ritkán járt, tehát biztos, hogy fogok egy kicsit késni, de szerintem 5-8 perc még megengedett akkor ha valaki a külvárosból megy este befelé bkv járművel.
És végre megérkezett a jármű.
Szerencsére nem egy bénázó sofőrt fogtam ki, így hamar „ledarálta” az odafelé vezető utat.
10 óra van, igyekeznem kell, mert még van egy kis gyaloglás az óráig – gondoltam magamban, és ebben a pillanatban megszólalt a telefonom.
Igen, ő hívott, hogy merre járok.
-Itt vagyok már nem messze tőled, mindjárt befordulok a sarkon, várj, várj, egy kicsit. –mondtam neki, és a következő pillanatban odaértem, és megláttuk egymást.

Nem volt csalódás, Igazi kis kölyökképű nők kedvence. És persze róka.nagyon helyes volt.:)

Folytatás

Sikeres megérkezésem alkalmával, szépen illendően, bemutatkoztunk egymásnak.
Mint ahogy ezt már megszoktam, ő sem értette meg elsőre a vezetéknevemet. Na nem azért, mert süket volt, nem, még nem roncsolta szét hallását a több száz decibel a rivaldafényben, hanem azért, mert elsőre senki nem érti meg. Szerintem az lenne a világ nyolcadik csodája, ha valaki rögtön értené azt amikor a nevemet kiejtem. Ja, nem bocsi a kilencedik, ugyanis a nyolcadik ÉN vagyok.
Származásomat tekintve egy igen kutyulék faj példányaként jöttem a világra. Apai részről kettő, anyai részről viszont három nemzet dolgozott rajta azon, hogy létrejöhessek.
Így összesen négy származási hely írható a kontómra.
Ugyanis apai részről, a cseh, ebből is a tót régió, a másik a magyar. De mivel a csehek többségben voltak, és persze hagyomány szerint mindig a domináns hím neve öröklődik, így a vezetéknevem őket dicsőíti. A domináns hím előembereim sajnos dzsentrik voltak, így a rám eső örökség részét, mely jogosan megilletett volna, teljesen elkártyázták. Úgyhogy annak a földnek, már bottal üthetem a nyomát, nem osztottak nekem kárpótlási jegyet.
Apai dédapám, a tót származású pedig egy igen tudatlan, és tapasztalatlan ember hírében állott.
Mikor apám feljött Pestre tanulni, meghívta magához egy nyáron a kis albérletébe, hogy nézzen körül a pesti világban, s elvitte az állatkerbe őt.:)
Az öreg a kis faluban mezőgazdasággal foglalkozott, napszámos volt. Mikor meglátta a vízilovat, a boldogságtól örömittasan rikoltott fel:
- Ez az fiam! Ilyen állat kell nekem a földekre. Kettőt befogni az eke elé!
Szegényke nem igazán értette meg, hogy miért kell otthon az ostoba ökrökkel szenvednie, mikor itt Pesten él egy igazi húzóerő.:)
De nem csak a vízilovak látványa varázsolta ám őt el, az volt a nagy szám, mikor meglátott az utcán egy négert. Ez volt számára az igazi kuriózum.
Úgyhogy amíg élt szegény minden évben nyaranta meglátogatta apámat, hogy négereket, és vízilovat láthasson.:)
Anyai részről, egy kicsit bonyolultabb a dolog, mint ahogy az életem is.
Na ott már édes hármas kereszteződés vonul végig családfám kirajzolódásán. Mégpedig a következők. Magyar, cigány, és a vietnám. A cigány dédnagyapám tengerész volt, és megtetszett neki a vietnám dédanyám. Pillangókisasszony persze a találkozás után nemsokára áldott állapotba került, és még mielőtt kivégezték volna dédapust, hazahozta a kis Csocsoszánt. Aki egy igazi szép nő volt a róla elhíresült legendák szerint. A többiek szintén magyarok voltak, semmi zaftos történet nem lengte körül őket.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani, hogy egy kicsit képben legyetek a vezetéknevemmel, és a származásommal kapcsolatban.
De térjünk csak vissza randim színhelyére.
Miután nagyjából vázoltam neki nevemmel kapcsolatos tudnivalókat, persze nem ilyen részletesen, mert nem akartam őt ezzel untatni elindultunk a lakása felé vezető úton.
A szívem folyamatosan 120-at vert, mert életemben először léptem erre az ösvényre. A sex randi ösvényére. És végig a fejemben a következő gondolatok kattogtak.
Most biztosan azt gondolja rólam, hogy micsoda egy riherongy lehetek, hogy csak így eljöttem, tudatában annak, hogy ez egy testi találkozó. Itt nincs helye az érzelmeknek. Pedig ez nem én vagyok. Ez csak egy álarc, amit kipróbálok. Úgy gondoltam, hogy ezzel a lépésemmel, még nem megyek el olyan messzire az eredeti önmagamtól, de ennél tovább már egy tapodtat sem!
Ha vége van a karneválnak, leveszem ezt a maskarát, és elásom jó mélyre, mert soha többet nem akarom felvenni, már ekkor megalázottnak éreztem magam egy kicsit.
És jogosan jön a kérdés, akkor meg minek mentél bele? Tudtad, hogy mire számíts. Mert, mert érintésre vágytam. Érintésre, amit már rég kaptam. Egy férfi érintésére….
Na, most már elég a siránkozásból, jogosan gondolhatjátok, jöjjön a lényeg.
Hogy milyen is volt az első percekben?
Ari. Igen ari volt, és nem volt sem flegma, sem pedig nagyképű bunkó velem. Nem játszotta el az ultra fasza, jóképű gyerek vagyok figurát. Nem volt vele semmi problémám.
És nekivágtam az éjszakának.
Hirtelen, hogy zavaromat leplezzem elő hozakodtam egy kérdéssel.
-Miért nem a fellépéseidről választól magadnak estére partnert, hisz gondolom jelentkező az akad bőven?
- Mert unalmas.- jött az egyszerű, tömör, és meglepő válasz.
Hogy, hogy unalmas neki? Gondolom ott is új lányok vannak, és jelentkező akad bőven. Nem értem. Nem értem, hogy ha mindig új arcok veszik körül, akkor miért engem egy egyedülálló anyukát, aki olyan ritkán lát férfi szerszámot, mint fehér hollót választ ki a tömegből. Vagy lehet, hogy érzi rajtam, és úgy gondolja, na gyere kisanyám, ma lesz egy jó estéd!
Végül is nem állt messze a valóságtól. Lehet, hogy már szűz illatom van, és a bukéját a belvárosig el lehetett érezni.
Aztán hirtelen megállt magához húzott, és megcsókolt. Jobb tenyerével megmarkolta gömbölyű püspökfalatomat, melyre már igencsak ráférne egy kiadós fogyókúra.
Sajnos ha nem vigyázok a hátsómon lerakodik a felesleg, ami szerény véleményem szerint nem túl előnyös, mert a popsim alkatomhoz képest egy-két számmal nagyobb nálam. És mostanában igen csak túlzásba vittem a vacsorákat, a csokikat, meg a somlói galuskák nassolását. Ja, és persze nem beszélve a cseresznyés coláról , ami tele van cukorral, én pedig imádok!
És milyen volt csókilag a srác? Igen, tudott, tudott csókolózni a kis róka. És ez nem tapasztalat kérdése. Van aki ráérez a csók ízére, már akkor amikor először megtapasztalja,és utána nem felejti el, tovább fejleszti, hogy még izgatóbb, még fincsibb legyen, és van az aki évtizedek múltán sem jön bele, csak kalimpál össze vissza a nyelvével, vagy úgy bedugja a számba, hogy elteríti vele az egész területet. Vagy épp hogy a hegyét helyezi be, ez a kint is vagyok, bent is vagyok manőver. Szerencsére főhősünk nem ebbe a szerencsétlen figura kategóriába tartozott ezen a területen. Nálam 10 pontot kapott.
Csókváltásunk után belenézett a szemembe, és ennyit mondott.
-Azt sem tudom, hogy ki vagy, és itt csókolódzok veled, az utca közepén, miközben fogom a feneked. Éljen a társkereső!-majd megfogta a kezem, és tovább folytattuk utunkat a cél felé.
Ezekre a mondatokra, vigyorgáson kívül, nem tudtam mit reagálni, és válaszolni sem, mert nem voltam teljesen észnél, olyan gyorsan történtek velem az események.
Ettől a pillanattól kezdve hihetetlenül gyorsan elkezdtek pörögni a dolgok.
El kell mondanom neki, hogy sűrűn vagyok szomjas, és meg kell kérnem rá, hogy álljunk meg egy éjjel-nappali közértnél, vegyünk valami kis üdítőt, mert nem fogom kibírni a szomjazást.
Teljesen pozitívan fogadta a dolgot, és óhajomnak megfelelően útba ejtettünk egy boltot, amit még nyitva találtunk.
A bolt ajtaját zárva tartották. Egy kis tátika volt nyitva az ablakon azon adták ki az árut, nehogy a rablók megtámadhassák a közértest, és elvihessék az aznapi bevételt, vagy esetleg őt magát ejtsék túszul. Így kisebbfajta sort kellett kivárnunk. De megérte, mert a sorban állás közben is megcsókolt, és megint nem bénázott….
És végre megérkeztünk a házhoz.
Emeleten lakott, és fel kellett másznom a lépcsőn.
Csak ki ne törjön a cipőm sarka- gondoltam hirtelen magamban, hisz általában lapos
talpú sportos cipőket, vagy edzőcipőt viselek, nem igen vagyok hozzászokva a topánkákhoz. De sikeresen túlléptem a problémán, bár most még izgatottabb lettem, mert a bejárat ajtójánál egy fiatal lány, és egy fiú állt, és beszélgetett. A lánynak, és a barátjának is illően bemutatkoztam, és persze megint egy kukkot sem értettek a nevemből. Ismét kis magyarázkodás következett, majd beljebb toltam a hátsómat az ajtón. A lány épp a macskáját kereste a lépcsőházban. Úh, vajon miket gondolhatnak, most rólam? Vagy biztosan megszokták már a sürgést-forgást, a lányok jövetelét, és menetelét. Hisz a srác valószínűleg úgy váltogatja partnereit, mint az alsógatyáját.
Tehát betolatott a vadonatúj farosszéria kis Casanovánk otthonába, és körülnézett a szobában. A baloldalon szekrények helyezkedtek el tv, számítógép. A jobb oldali sarokban két egymástól különálló heverő volt összetolva. A számítógép előtt fotel, és az ágy mellett egy asztal. Na itt megakadt a szemem, és jó pár másodpercig szerintem kigúvadt szemekkel néztem. Két dolog volt található rajta. Egy nagy régi tükör, egy ócska rámába foglalva, és egy bilincs. Hogy rendőrségi e, arra nem mernék megesküdni, mert nem mertem hozzáérni. De mind ezek látványa kicsit lesokkolt. Ugye nem akarja rajtam is kipróbálni? És ugye nem fog most elővenni a szekrényből valami szadó-mazó szerkókészletet is hozzá, mert akkor vagy elájulok, vagy megáll a szívem, és holtan rogyok itt össze. Biztosan nem vagyok elég modern, és liberális. 10 éve, már, hogy egyedül nevelem a kislányomat, és ez idő alatt nem nagyon volt vadkalandokban részem.
Aki egyedül nevel gyereket, annak nemigen van ideje, és energiája a sexualitás kiteljesedésével foglalkozni, hanem örül, hogy a fáradtságtól nem esik össze, és eljut épségben az ágyig, persze aludni. És ez nem azt jelenti, hogy frigid lennék, mert szó sincs erről, sőt igen csak nagyon szeretem, vagy szeretném inkább, a testiséget. Ez lehet, hogy most egy kicsit paradoxként hangzott, de nem tudom másként megfogalmazni. Talán, még úgy, hogy én a pornós-szeretkezős ágycsatákat kedvelem. Na itt abban nem lesz részem, csak az egyik felében, és ki lehet találni, hogy melyikre céloztam ezzel.
Na folytatom.
Leültem az ágy szélére, de nem sokáig maradhattam így, mert a fiú megfogott, és a ruhadarabokat szépen sorban lehúzta rólam, egészen a fehérneműig.
Majd ő is levetkőzött, teljesen meztelenre.
Hanyatt feküdtem, ő a szemembe nézett, majd lassan a fejével megindult a Vénusz dombom felé. Félrehúzta a bugyimat, és a nyelvével orálisan kezdett el játszadozni velem…..
Majd különböző pozitúrákban, orálisan, és vaginálisan kielégített.
Kicsit szédelegtem még az édes bűnös mámortól, mikor kimentünk a fürdőszobába, hogy egy kicsit felfrissítsük magunkat.
A zuhany nem működött, illetve hiányzott a zuhanyrózsa a cső végéről.
Na mondhatom szép, bilincs az van, meg tükör, de normális zuhanyra már nem fussa. Na mindegy, azért ez nem egy áthidalhatatlan akadály, majd alátartom magam, úgy ahogy tudom. És meg is oldottam ezt a problémát, és visszaszaladtam a szobába.
Most elkérem tőle a taxi pénzt, mielőtt még a feledés homályába merülne ez a fontos mozzanat, s azzal vettem egy nagy levegőt, és gyorsan eldaráltam neki, hogy mit szeretnék. Semmi komplikáció nem volt a dologban, elővette a tárcáját és kifizetett. Igen, nem véletlenül fogalmaztam így, mert a jelenet pont úgy zajlott le, mint amikor a bordélyban az örömlányoknak fizet a kuncsaft a ledolgozott kéjért.
De itt megnyugodtam, és ezzel egy kicsit átváltottam a hangulatot is. Na nem rossz irányba.
-Nézzünk meg egy filmet van kedved hozzá? –kérdeztem tőle hirtelen, hogy megtörjem a pillanatot.
-Persze, nézzünk. –vágta rá teljes nyugalommal.
-Akkor lássuk mi a kínálat? –kérdeztem tőle érdeklődően .És ezek után mit választottam? Egy horror filmet, mely érdekelt is volna, ha nem ebben a sexualitástól felajzott atmoszférában lebegek.
Nem tudtam a filmre koncentrálni, újból feltört bennem a vágy, ahogy ott feküdt mellettem meztelen, és édesen. Ekkor már tudtam, hogy problémák lesznek nálam, a szívemben, mert a lelkemmel szemben nem tudok harcba szállni….. Minden porcikám őt kívánta….
S úgy láttam jónak, hogy most én kezdeményezek.
Fejemmel lefelé haladtam, majd megálltam az ágyékánál, hogy kezdetét vegyem az orális elégítésének, s kértem tőle, hogy inkább most mellőzzük a tv-t.
Nem volt ellenére a dolog, sőt szerintem tetszett is neki.
És újból különböző figurák következtek, majd hírtelen nagyot nyúlt, és lekerült az asztalról a tükör, egyenesen az ágyba.
Pont a jegesmedve pozícióban pózoltam, mikor elém helyezte a látványt, mely mind az mellett, hogy izgató volt, új, és libidóemelő, kicsit ijesztő is számomra. Ugyanis megláttam benne a saját fenekemet, hogy mekkora!
Jézusom, azonnal fogynom kell, legalább három kilót! Úristen, akkora a sejhajom, mint egy Dreher lónak! Ez szinte teljesen betölti a képet! Nem is nézek oda, szerintem jobban járok, s azzal félrehajtottam a fejemet, s megpróbáltam csak az élvezetnek átadni magam, mely sikerült is….
Az élvezetek hajhászása közepette, mutattam neki olyat, amit nem szoktam felfedni senki előtt, de itt most beleillett teljesen az éjszaka hangulatába. Szerintem mindenki sejti, hogy miről is van szó…. Igen megmutattam neki azt, hogy milyen, amikor egyedül vagyok, és valakire gondolok….Tetszett neki….
Már kezdett hajnalodni, mire végére értünk a találkozónknak. S kértem, hogy kapcsoljuk be a gépet, mert kíváncsi vagyok, hogy van e a társkeresőn fent valami ismerős.
Rákattintottam a pörgetőre, és csodák csodájára ébren volt az az ember akit kerestem rajta. Ez a fickó nem volt más, mint a motoros fickó, akiről annyit áradoztam már régebbi rémecskéimben.
Ő az a pasi, aki egyszerűen nem akart velem találkozni, semmilyen formában sem. Ajánlhattam fel neki én akármit, kifogást azt mindig talált. Erre csak az a magyarázat, hogy van valakije, és ő csak beszélgetni jár ide, nem pedig randizgatni. Ez mind szép, csak ehhez nem kell kifogásokat találni, hanem nyíltan megmondani az igazat, hogy nem babám, mi nem fogjuk látni egymást, mert épp foglalt vagyok.
De igazából, már nem is érdekelt annyira az ember. Már csak megszokásból írtam neki. Hülye egy szokás, de ez is velem jár.:)
És az idő nagyon elszaladt itt a rókacsapdában, úgyhogy nekiláttam összekászálódni, s kértem, hogy hívjon nekem egy taxit.
Felvettem a farmeremet, a felsőmet, s a srác hirtelen letérdelt elém. Átkulcsolta a kezével a lábamat, és megkérdezte tőlem, mi lenne ha farmeron keresztül nyalogatna egy kicsit. Csak nevetni tudtam, mert már teljesen ráhangoltam magam a hazaútra, mikor hirtelen felállt elővette falloszát, és kérte, hogy illően búcsúzzak el tőle.
Igen, megtettem, köszöntem neki.:)
Kértem, hogy kísérjen le a lépcsőn a taxihoz, s azzal megindultam a kijárat felé.
A kapuban lenyomott nekem egy csókot, majd beültem az autóba, és megmondtam az útirányt.

Így zajlott le életem első szexrandija.

Folytatom…..
Strangelove


Fejezetek

Folytatás II. éjszaka




Nyaralásomat követően tovább folytattam levelezéseimet a társkereső oldalon.
Ebbe a levelező keretbe természetesen beletartozott Róka Koma úr is.
A sors, és Róka úr fenemód nagy szeszéje megint úgy hozta, hogy ismételten találkozunk, tehát az egyéjszakás kalandom megdőlni látszott.:)
Sorozatos levélváltásaink alkalmával, mely leginkább nagyon, nagyon mocskos sexuális jellegű tartalommal bírt, megbeszéltük, hogy az elkövetkezendő „randink” alkalmával nála fogok hálni.
És nemsokára fel is virradt az a nap.
Otthon gondosan összepakoltam minden felszerelést, ami az éjszakához kelleni fog. Na nem vad dolgokra gondolni most, hanem teljesen egyszerű hétköznapi cumókra, melyekre az embernek szüksége van a felhőtlen pihenés érdekében.
Nálam ez a következőket tartalmazta: 1 db pizsama, természetesen cicás, váltás fehérnemű másnapra, altató, mert idegen helyen még annyira sem tudom magam kipihenni, mint itthon, gyógyszereim, mivel sajnos a nyaralás alatt a strandon összeszedtem egy nagyon kellemetlen hólyagfertőzést, /de már kifelé mentem épp belőle/ és végül, de nem utolsó sorban az alvós állataim. Renike a rénszarvasom, és Maci. Ők ketten jöttek még el velem. Azt alvós állataim nélkül soha nem teszem ki a lábam a lakásból, ha tudom, hogy nem otthon fogom tölteni az éjszakát. Az állatokat nem lehet magukra hagyni csak úgy! Ők az én barátaim, háló társaim. Nem horkolnak, huhognak, krákognak, mocorognak éjszaka, és jól magamhoz lehet őket szorítani is. /Sajnos a nagyfejű kiskutyámat nem találtam meg, remélem nem fog nagyon megharagudni rám, hogy kihagytam a buliból/.
De valami fontosat mégiscsak otthon felejtettem. A fogkefémet. Pedig kajálás után már régi bevált rituáléként a fogamat szoktam sikálgatni, de ennek hiányára csak később jöttem rá, amikor már megérkeztem őkelméhez.
Tehát felpakolva elindultam a kis Rókához.
Most nem az óra alatt találkoztunk a Keleti pályaudvaron, hanem egy kicsit feljebb egy buszmegállóban, gondolom lusta volt odáig eljönni, így a rókalyukhoz egy közelebbi helyet adott meg nekem.
És várt rám megint a kis sunyi mosolyával….
Telefonomon a credit igen csak a 0 felé közeledett, így előbb annak feltöltését kellett megoldanom. Megcéloztuk az első újságost, ahol tudtak a problémámon segíteni.
Mikor fizetésre került volna a sor észrevettem, hogy 500 FT híja van a számlámnak.
Na most akkor nem leszek feltöltve, nincs nálam annyi. A kis Róka hallotta, hogy hiányzik nekem az összegből, és felajánlotta, hogy kisegít anyagilag.
Tehát a problémám ezzel megoldódott. Fel tudtam tölteni magam, most már lehet dumcsizni rajta a barátnőimmel.:)
És megint elindultunk, a már ismert útvonalon a lakása felé.
Az út most sokkal rövidebbnek tűnt nekem, mint a múltkor, de ez lehet, hogy csak „optikai csalódás” volt számomra, mert még nagyon világos volt.
Mikor a kapuhoz értünk, valami problémája akadt a zárral, és a kulcsokkal.
Megnyomta az egyik szomszéd kapucsengő gombját, aki kérdezés nélkül szabaddá tette nekünk a lépcsőházba való bejutást, így gondtalanul folytathattuk utunkat az otthoni bejárat felé.
A lépcsőn felfelé haladva a kis Róka megállt az első szinten ahol a csengő gazdája élt, de nem nyitott rajta ajtót senki, így mint aki jól végezte dolgát tovább haladhattunk.
Az bejárati ajtó zárva volt, tehát ma nem lesz rajtunk kívül itt senki.:)
Bementem a szobába, letettem a táskámat és lehúztam a cipőmet. /mára egy kényelmesebbet választottam, nem a kényelmetlen magas sarkúban tipegtem./
A Róka odament a számítógéphez, leült, és nézni kezdett rajta egy pornófilmet.:)
Közelebb húzódtam hozzá, gondoltam bekapcsolódom a dologba, nehogy kihagyjon valami jóból.:)
A filmben egy nagyon fiatal lány, és egy idősebb pasi szerepelt.
-Ő a kis kedvencem, most kb. egy hétig.- mondta megint az unottabbik formájával.
Hűha, ez megint hangulatot váltott- szeppentem meg egy kicsit. De még mielőtt teljesen beleélhettem volna magam ebbe az új hangulatba, láttam, hogy kigombolja a nadrágját.
Elővette szerszámját, és közelebb húzott magához. Lenyomta a vállamat, és letérdepeltetett.
-Gyere, kezd el szépen, kezdj el kielégíteni.- mondta elég heves hanglejtéssel.
Én az utasításra kézbe vettem a dolgot, és „rábuktam”.
-Mélyebben, mélyebben,-jött mindig a felszólítás.
Én igazán igyekeztem elvárásainak megfelelni, csak nem ment nekem még a dolog. Hogy miért is? Mert még nagyon fiatalnak találtam az időt a sexelésre.
Nem tehetek róla, de nálam be kell, hogy sötétedjen odakint ahhoz, hogy megfelelően tudjak teljesíteni, és én is kellő izgalmi állapotba tudjak kerülni.
És minden igyekezetem ellenére, még nem ment a dolog. Folyamatosan az ablakon bámultam kifele, hogy mikor lesz már végre sötét, két bólintás között.
Ekkor hirtelen nagyon dühös lett rám, és felállt a fotelból.
-Nézd szerintem jobb ha hazamész. Én mélyen szeretem, hangos zenére, és szeretem közben látni a dolgokat. – és ezzel a mondatával fel is húzta a nadrágját.
-Ott álltam, mint egy hülyegyerek. A szemem telefutott könnyel. Istenem csak nehogy elsírjam magam, fohászkodtam magamban, majd vettem egy nagy levegőt, és gondoltam megpróbálom elmondani neki, hogy legyen egy kicsit türelmesebb hozzám, várjunk egy picit, míg besötétedik.
Na gondolom, hogy most elmondtam, hogy mi is a bajom fogja magát és rámutat a kijárati ajtóra, hogy mennyek az egyéni szoc. problémámmal hazafelé, mert ő erre most nem kíváncsi.
De nem így történt.
Elkezdett nevetni rajtam, és odahúzott az ágyra, hogy akkor üljünk le, és beszélgessünk egy kicsi.
Most kellemesen csalódtam benne. Talán úgy gondolta, hogy én is egy érző lény vagyok, és a bajomon tud segíteni, s ki tudja várni, míg teljesen besötétedik, hisz annyira azért nem rohanunk.
Így most, hogy nem lettem kirúgva, kicsit megkönnyebbültem, és felajánlottam, hogy kezdjünk el nézni megint egy filmet.:)
Jónak tartotta, elfogadta felajánlásomat.
Tehát újból, ugyanúgy mint a múltkor belekezdtünk a tv nézésbe.
Most egy vígjátékot választottam, és kérésemre be is töltött nekem egyet.
Elkezdődött a film, és odakint lassan pedig elkezdett szürkülni az ég.
Elég rövid ideje nézhettük a házi mozit , szerintem még 15 perc sem telhetett el a „vetítésből” és éreztem, hogy most már nem bírok tovább magammal, leszállt a sötétség, eljöhet az én időm is.:
Levetkőztem, odamentem hozzá , és egyszerűen rámásztam.
Nem volt ellene kifogása.
Igen, rámásztam, majd rám mászott.:)
És megint sexeltünk.
Viszont a mostani sexcsatánknál történt valami számomra különleges dolog is.
Ez a különleges dolog most történt meg életemben másodszorra velem, viszont ennyire intenzíven, még soha nem volt benne részem. Tehát mondhatjuk úgy is, hogy igazából, most történt meg a beavatás.
Tudom, most mindenki kíváncsi, hogy mi is történt,és bizonyára sejtitek is…valamennyire…. és valamennyien….
Igen, az történt, amit már régóta ki akartam próbálni, és úgy éreztem, hogy most jött el az ideje.
És, hogy miért pont vele? Miért nem egy olyan sráccal akivel mondjuk már több ideje és jobban ismerjük egymást?
Hm..hm.. , lássuk csak miért is őt választottam ehhez a számomra nem mindennapi intimitáshoz. Szóval azért, mert megbíztam benne.
Megbíztál egy idegen fiúba akit életedben másodjára látsz? Jogos, jogos a dorgálás!
Igen, a megérzéseim általában nem csalnak. Hisz emlékezzetek vissza csak az elejére, este 10 óra a keletinél, tele van arabokkal, rossz arcú fickókkal, és én mégis elmentem, mert bíztam benne, hogy nem akar tőlem semmi rosszat. Józan ésszel, és jogosan lehet most azt gondolni, hogy nagyon felelőtlen és merész voltam, és egy így igaz! Fejjel a falnak, igazi De az ahcendensem szűz, és ez nagyon sokszor visszahúz döntéseimkos vagyok!:) során, de itt most a szűz énemet háttérbe szorítottam a lehető legteljesebb mértékben. Győzött a kis kos!
És nem csalódtam benne. Nem esett nekem, mint foxi a lábtörlőnek, és nem akarta egyből a végletekig elvinni a dolgot. Sőt, még meg is dicsért, hogy milyen kitartó vagyok, és engedékeny.
Persze, hogy engedékeny voltam, hisz én akartam a dolgot, ő nem kényszeríttet semmire. És nem is fűzött, hogy a mai napon ennek a kis csemegének is illő lenne szerepelnie az étlapon. Minden az én bűnöm, minden az én ötletem volt. Az én piszkos fantáziám szülötte.
És ő teljesítette. Megküzdött velem rendesen.
Aktus közben megfogtam a combját. Remegett. Éreztem, hogy az egész testéről folyik a víz. Ez nagyon bejött. Még jobban kívántam.
Igazából, úgy éreztem, mintha egy feladatot oldana meg rajtam. Én felrúgtam a labdát, és neki le kellett ütnie. Teljesítenie kellett. És meg is tette….
Érdekes élmény volt számomra ez. Nem volt rossz, azért is írtam élményt, de nem hiszem, hogyha valaha is lesz valakim ezt minden áron erőltetni fogom neki. Inkább meghagyom ínyencségnek, hogy egyszer- egyszer feldobjuk vele a szürke hétköznapokat. Különben megszokottá válik, és már nem is érdekes az egész történet.
De nézzük mik is történtek ezek után.
Ismételten kimentünk, hogy frissítsünk magunkon a fürdőszobában. És persze megint nem volt rendes zuhany. Még azóta sem. Lehet, hogy ez így lesz náluk már örökkön örökké. Igazából azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik lányban benne maradt.:)
Tehát megint lezuhanyoztunk, és az eltelt idő alatt mindketten megéheztünk.
Hát kaja az nem igazán sok volt a hűtőszekrényben, viszont előkerült a frigó mélyéről egy üveg finom Sangria.
Rókuci kitöltött mindkettőnknek egy-egy pohárkával, és iszogatni kezdtünk.
Hm, ez nagyon finom bor, ebből szerintem még fogok inni az este folyamán.
Viszont az itóka savat is képzett a gyomrunkban, úgyhogy most már valami kaja után is kéne néznünk.
Úgyhogy kis lovagom fogta magát felöltözött tisztességesen, és lekocogott a közeli boltba.
Majd hamarosan meg is érkezett.
Na lássuk csak miket is hozott a kis huncut.
Paprika, paradicsom, lila hagyma, tojás, kenyér. Ebből valószínűleg lecsót fogok készíteni, méghozzá tojásosat.
Úgyhogy felvettem szépen a kis cicás pizsimet, és nekiláttam hagymát szeletelni, paradicsomot hámozni. Igen jól olvassátok hámozni. Én minden alkalommal megnyúzom a paradicsomot mielőtt bármit is elkészítenék belőle, mert hitvallásom szerint a parcsinak a héja nehezen emészthető, gusztustalan, és nem kajába való.
Ezt a műveletemet a kis Róka is furcsállotta, és szóvá is tette, hogy most mi a fenét csinálok, de ezen a területen makacsságomból nem engedtem. Ugyanis a takarítás mellett, még főzni is imádok. És állítólag jól is tudok. Most nem futatni akartam magam. Nem engedek beleszólást senkinek a műveimbe. Ha valakinek nem ízlik a főztöm, akkor ne egyék belőle! És annyi!
A kis Róka ez alatt felszeletelte a paprikát, de nem ám karikára, hanem hosszába. Na mindegy, nem egy rejtett háziasszony bújt el benne, az már biztos, de ettől még lehet jóember.:)
Főzőcske közben iszogattam a borovicskából, mely igen csak jókedvre derítő hatást ért el nálam, úgyhogy beszélgetéseink közben néha úgy felnyerítettem, mint egy kis paci. Még jó, hogy nem dobált meg kockacukorral.:)
Egy ilyen pohár fenekére nézésem alkalmából, melyet ugye most itt követtem el, véletlenül mellényúltam az üvegnek, és a málnaszörpös üvegből öntöttem magamnak ki. A színe ugyan olyan volt, de az ízük nem egészen egyezett, és én kajakra meghúztam. Annyira nem esett jól.:(
De végül, ha egy kicsit mámoros hangulatban is, azért sikerült elkészítenem a lecsót, és tálaltam. Gondoltam eszi, nem eszi, nem kap mást!
És ízlett neki. Megette És még meg is dicsért. Na nem, azért nem dalbanmind, amit elébe raktam.:) mondta el, pedig milyen jól is hangzott volna, mondjuk egy ilyen szöveg megzenésítve a szájából: csókolom a kacsódat, imádom a lecsódat!:)
Tehát becsápolta az egészet, és azzal bevonultunk a szobába.
Felfeküdtünk a heverőkre és bekapcsolta a tévét. Semmi érdekes nem volt a dobozban, vagy legalább is azokon a csatornákon, amikre rákattintott. Lehet, hogy még a múlt rendszerből maradt itt ez a készülék, mert kb. 3 adót lehetett rajta befogni. Egyik fantasztikusabb volt, mint a másik, sőt azt is eltudom képzelni, hogy Úgyhogy néztem amit lehetett.hétfőnként még adás sincs.:)
Nemsokára úgy gondoltam, hogy most már idő szerű elővennem az alvós hálótársaimat is, hisz ők hozzám tartoznak, nem véletlenül hoztam el a kis drágákat magammal.

Így hát szépen kikotorásztam őket a nylon reklám szütyőmből, és behajigáltam őket az ágyikóba.
A kis Róka tudta, hogy ők is jelen lesznek az éjszaka folyamán, mivel előzetesen már jeleztem jöttüket.
Fogta megnézte mindkét plüsikét, s kijelentette, hogy tetszenek neki, aztán tovább nem nagyon foglalkozott a dologgal. Pedig nagyon szívesen odaadtam volna De nem kérte el,neki az egyiket, hogy aludjon vele, és vigyázzon az álmára.:) így magamhoz szorítottam őket, a hüvelykujjamat pedig szépen elkezdtem szopogatni, úgy ahogy otthon szoktam.
Erre egy kicsit elkerekedtek a szemei, és lehet, hogy azt gondolta magában, Úramisten, most még mi jöhet? Bepelenkázza magát, nehogy álmában bepisiljen az ágyamba? De nem semmi ilyesmiről szó nincs. Már szobatiszta cicus vagyok, de azért egy macskakosarat kikészíthetett volna nekem alommal a sarokba, hogy ne kelljen kimennem a WC-re.:)
Vagy rám adhatott volna egy kis nyakörvet, annak még örültem volna is.
Tehát szopogattam az újam, nyomorgattam az állatkáimat, és közben néztem a tv-n az izgalmasabbnál izgalmasabb adásokat.
Igazából olyan nagy kedvem lett volna ugrálni az ágyán, vagy elprüntyögni neki a tv macit, olyat még soha életében nem hallhatott, mert azt egyedül csak én tudom elprüntyögni. De féltem, hogy talán sokkot kap ettől, hisz ilyet még sosem látott, így vissza kellett fognom magam, és be kellett érnem az újammal, amit folyamatosan szopogathattam.
Kis idő elteltével leülepedni látszott az elfogyasztott kései vecsernye Rókácska hasijában, mivel újból sexre éhesen közeledett felém. És én persze, ezt nem is bántam. És újra, megint egymásnak estünk…. Szerintem a kis torkom már annyira kitágult az itt eltöltött idő alatt, hogy akár egy óriás boát is be tudott volna nyelni, méghozzá egészben.
Úgyhogy sex volt a desszert somlói helyett. Sex pornós változatban. Hogy ez mit rejt? Aki nem rendszerességgel néz „hardos” pornót, az bizonyára meghökken, majd rosszul lesz ezektől a dolgoktól. Bevallom e területen én is le vagyok maradva néhány brosúrával. Van otthon ilyen csatornánk, és szoktam is nézni, de a gyakorlatban még nem igazán volt szerencsém hozzá, és mint tudjuk a régi mondás szerint gyakorlat teszi a mestert! Nem volt rossz, inkább egy kicsit furi. Szerintem a barátnőim, ha elmesélem nekik, hogy miket tett velem ez a fiú igencsak ámulni fognak. Hisz pár évvel ezelőtt még úgy indultam neki egy orális közösülésnek, hogy szépen papír zsebkendővel körbe raktam a pasi nemi szervét, nehogy véletlenül rosszul süljön Vagy rossz helyre. Úgy nézett ki szegény paciensem, mint ha egyel a dolog.:) komoly műtét előtt állna.
És amit itt ma velem műveltek az éjszaka folyamán. De ez nem csakHmm.. nem volt rossz rosszalkodni, meg malackodni.:) kimerítette, hanem túllépte is ezt a határt. Elmondta a sex előtt, hogy mit kívánna velem tenni, de mivel látta rajtam, hogy második alkalomként ez nekem még túl meredek lenne az anál után, így úgy gondolta, hogy egy „lájtosabb” perverzióval is beéri a mai éjszakán.
A srác egy teljesen, számomra még idegen, ismeretlen új perverziót vázolt, mely nem tartozott sem a szadista, sem pedig a mazohista értelmezés közzé. De én megfejtettem, és kitaláltam rá a legmegfelelőbb jelzőt. Ő a szexuális fasiszta.
A legújabb kis „fürer”. Első számú elve közzé tartozik a nemi örömök fasizmusának XXI. Századi korszakalkotása. És ezekért a mondataimért lehet, hogy kiköttet, ha meglátja.:)
Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem!
Ami igazán izgalomba tudta hozni az a fenekem. Igen az én „kis” popsim. Többeknek tetszett már, nem is tudom, És a kis szlogen igazántalán rá kéne tetováltatnom egy kiváló áruk fórumát.:) illik rám, még a nevem is ezt sugallja: Icuka fara cuki.:)
A kéjlakoma után Rókácska megint megéhezett, úgyhogy kikocogtam a konyhába, és megmelegítettem neki a maradék lecsót.
Ezen csodálkozott is, hogy meleg ételt tálaltam fel neki az ágyba. Úgy gondolta, hogy hidegen fogom neki behozni? Az állatkínzás lenne. Megfájdulna a gyomra, ezt nem venném a szívemre. Főtt ételt, szinte majdnem mindegyiket melegen szabad csak elfogyasztani. Tehát meleg kaját tettem elébe. És megint felfalta.
Az idő igazán belehúzott már az éjszakába, és én kezdtem igencsak elálmosodni, úgyhogy bevettem az altalókámat, hogy erre az álmosságra még rádobjak egy lapáttal, és visszavackoltam magam az ágyikóba.
A kis Róka, pedig fogta magát, kimászott az ágyból, s kijelentette, hogy ő délután 5-kor kelt fel, még nem álmos. Bekapcsolta a számítógépet, és elkezdett a katonáival játszani, meg lövöldözni.:)
A pasik soha nem nőnek fel. Mindig kisfiúk maradnak, és ezért is várják el a törődést a lányoktól.
Persze lehet fitogtatni a testi erőt, hisz nem is fér hozzá kétség, hogy erősebbek nálunk. De lelkileg nincsenek annyira megedződve, mint mi. Hamarabb megsértődnek, vagy otthagynak minket, ha nincs annyira ínyükre bizonyos dolog, nem elég kitartóak. . A kudarcot pedig még nehezebben dolgozzák fel mint a nők. Ezért is általában olyan barátnőt választanak , akikben egy második anyát is találnak. A kényelemről nem tudnak lemondani, ha nő van a közelükben. Ennyit a nagy lelki erejükről.
Én pedig szépen fal felé fordultam és 2 percen belül elaludtam….
Már bőven pitymallott odakint, mikor felébredtem, és, álmosan hunyorogva pillantottam meg, hogy a Róka, még mindig ott ül a gép előtt, és elmélyülten játszik vele.
Meghallotta, hogy mocorgom egy kicsit, majd felém fordult.
- Nem jössz aludni? – kérdeztem tőle igen csak kómás állapotban.
- De, megyek, most már lezárom a gépet. – válaszolta. S ezzel megindult az ágy felé, amit ketté bontott.
- Nem fekszel ide mellém?- kérdeztem tőle meglepődve.
- Nem- válaszolta tömören, és hidegen, és azzal levetkőzött és behuppant a másik ágyba. Szerinte olyan így egymástól távol feküdni, mintha egy nyári táborban lennénk.
Szerintem meg olyan volt ez a lenyűgöző látvány, mint egy koedukált munkásszálló.
Legszívesebben kedvem lett volna egy pici átkot szórni rá, mondjuk egy ilyet. Ess hasra a színpadon mikor felérsz. Csak egyszer, csak az elején. De úgy gondoltam, hogy majd inkább később.:)
Ott vergődött vagy negyedórán keresztül, nem tudott a melegtől elaludni, majd fogta magát és bekapcsolta a ventilátort.
Ez egy kisebbfajta tornádót okozott a szobában, ugyanis a lapátokat úgy állította be, hogy az egész katasztrófa az én arcomba fújta a levegőt.
Hú de baró, most mindjárt odamegyek és belerúgok egyet.
Hogy kibe? Mindkettőbe! Belé is meg a hülye szerkezetébe is! De nem tettem meg. Inkább fogtam a takarót és ráhúztam a fejemre, és megpróbáltam újból elaludni, ami kicsit később sikerült is, hisz még nagyon korán volt.
Alukáltam, alukáltunk, és arra ébredtem fel, hogy horkol egy kicsit. Nagyon ébren alvó vagyok, és általában hamar felébredek apróbb zörejekre is, nemhogy hortyogásra. De nem elég, hogy hortyogot, egy kicsi pukika is elhagyta szervezetét.:)
Na ekkor elegem lett, s felkeltem. Szagold egyedül, gondoltam magamban, s azzal kimentem a konyhába, hogy egy kis rendet tegyek, és elmosogassak.
Jó nagy kupit hagytunk magunk mögött az éjjel, s nekiálltam, hogy eltüntessem.
Rendrakásom fináléjaként szépen felsöpörtem a követ, s fel is akartam mosni, de sajnos vödröt és makarónit sehol nem találtam hozzá. Így úgy maradt, egy kicsit ragacsosan.
Mindezek megtétele után, úgy gondoltam, hogy most már elillant a szobából a jószag, és visszafekszem még egy kicsit pihenni.
Arra ébredtem fel, hogy a kis Róka telefonja jelez.
A jelzés után kipattant az ágyból, és kivágtatott a konyhába. Amikor visszajött elég durva hírt közölt velem. Ezt az eseményt otthon tudtam csak feldolgozni, és ha eszembe jut, még mindig megborzongok. Nem tudjátok elképzelni ugye, hogy mi volt az ami ennyire belémhasított.
Hát akkor most leírom. Nem zártam el a gázcsapot. Folyt a gáz, és mi úgy aludtunk. Az hogy nem kaptunk mérgezést annak köszönhető, hogy az ablak a konyhában sarkig nyitva volt. Felültem az ágy szélére, és próbáltam felidézni mindent, hogy mikor hagyhattam nyitva, és be is ugrott, nem hagyott cserbe a memóriám.
A takarítás után. Teát melegítettem magamnak, félretoltam a fazekat, és nyitva hagytam a gázcsapot. És bejöttem aludni. Pár órát töltöttünk el, így. Hm. És még én fasisztáztam le az előbb, amikor majdnem elgázosítottam mindkettőnket…..
De cica vagyok, és kilenc életem van!
Most veszítettem el az elsőt. Jó lesz azért észnél lenni, és ilyennek többet nem szabad előfordulnia SOHA!!! Inkább ötször meg fogom nézni ezek után, ezt megígérem mindenre ami szent nekem!
De nem problémázott ezen, így is elég rosszul éreztem magam ettől.
Felöltöztem, és ő is felöltözött.
Amíg a kacatjaimat összerámoltam kiment a szobából, s az erkélyen találtam rá.
Egy egész tubus zselét a fejére nyomott.
Tyű apám most aztán ragadni fognak rád, főleg a legyek!-gondoltam magamban.
Aztán nem időztünk sokat a lakásban.
Az előszobában állt a bringája amit szépen a vállára helyezett és lecipelt a kapuig.
A lépcsőházban, hangosan elkezdte kurjongatni, hogy mit is tett velem az éjszaka folyamán. Én mérgesen hátranéztem, és mondtam neki, hogy egy kicsit halkabban, most mit fognak szólni a lakók.
De erre csak cicceget és még hangosabban kezdte el ecsetelni hálószoba titkaink kitálalását a lakóközösség felé.
Szerencsére hamar leértünk a lépcsőn, még mielőtt újabb strófába kezdett volna.
Kivettem magamnak néhány szórólapot a központi ládából, majd megálltam. Lenyomott nekem egy csókot, s azzal felült a cangájára, és kereket oldott……

megbeszéltem az ipsével, hogy elmegyünk a művészetek palotájába, majd teaház.
megérkezett, de már első ránézésre láttam, hogy ennek az ürgének én ugyan be nem kapom a dákóját soha.
na mindegy.
kitalálta, hogy ő éhes, s menjünk be a legközelebbi mekibe, s utána induljunk tovább.
bementünk, kajáltunk... stb... már háromnegyed öt volt, múzeum a város túlsó végén, hamarosan bezár.
az idő elszaladt, ezért maradt a teaházacska.
útközben éreztem, hogy iszonyatosan nagyot csikart a hasam, s hirtelen el is hallgattam.
improvizáltam gyorsan, hogy jaj nekem mennyire kell pisilnem, és gyorsan keressünk egy másik mekit, mert menten bepipilek.
olyan bénán vezetett, és a városban alig talált parkolóhelyet, én meg már majdnem összecsináltam magam az autójában.
végre leparkolt, én pedig berohantam a szembelévő mekibe, és ha nem értem volna el a wc-t, szerintem 10 mp belül becsinálok.
szerencsére mindig van nálam nedves popsitörlő, így tisztába rakhattam magam az esemény után.
megkönnyebülve libenhettem be a teaházba, ahol nem ért újabb bonyodalom.
ám hazafelé.....
elindultunk, és éreztem, hogy olyan hányingerem van, hogy mindjárt szemberókázom a szélvédőt.
megkérdeztem, hogy esetleg a kesztyűtartóba belehányhatok e. , mivel az autópályán nem tudott ugyi megállni.
rémülten nézett rám, hogy úristen ennek a csajnak mennyi baja van.
sikeresen elhozott a lakótelep széléig, ott kiszáltam, és megkönnyebbülve kapkodtam a levegő után.
és hirtelen elmúlt minden bajom, se hányás, se fosás.
szerintem allergiás voltam a pasira...

nagyon kis fiatal fiúcskával /nálam egy 10-el/ kezdtem levelezgetni.
először nem is akartam visszaírni neki, mondván ez még baba hozzám.
de a fényképen annyira helyeskének tűnt, hogy gondoltam, mi baj érhet ha válaszolgatok.
levelezésünk folyamán kiderült, hogy újpesti a kiscsávó.
na, ha már újpesti megkérdeztem tőle, hogy melyik szegletében lakik szép kerületünknek.
s kiderült, hogy az én kis otthonkámtól csupán 5 percnyire, sétálgatva.
következtek a kötelező körök, fényképek küldözése, iwiw, telszámcsere, megadása.
megbeszéltük, hogy ha már ilyen közel lakunk egymáshoz, akkor a szombat esti megasztárt kettesben nézzük majd meg nála, s egyben megejtjük az első randinkat is.
szombat délelőtti beszélgetésünk alkalmával, megemlítette, hogy nagyon piperkőc, és sokat ad a külsőségekre.
hűha, akkor nagyon ki kell magam csinosítani, gondoltam magamban.
eljött az este...
előbb ért oda nálam, s mikor megpillantottam, már akkor tudtam, hogy itt ma nem lesz semmi, csupán tv nézés.
igazi vidéki discopatkány "filinget" képviselt a fiú.
bementünk a közeli éjjelnappaliba, és vettünk pár apróságot, majd felmentünk a kéróra.
a lakásban tömény füstölő szag terjenget, melytől egyből megfájdult a fejem.
a srác olyan buta volt mint a föld, erre az első 3 perc után rájöttem, pedig leveleiben nem is tűnt ilyen tuskónak.
letettem gyönyörűszép kis testecskémet az ágyára, s ez a marha rögtön hanyatdöntött, és elkezdte nyalogatni az arcomat.
én kínomban röhögcsélni kezdtem, ez meg fullánkszerű nyelvét ledugta a torkomon.
elkezdtem rángatni a fejem, mint egy parkinzonkóros tengerimalac, de ő csak jött utánam a hülye fejével.
végül is birkózásszerűvé vált az egész végkifejlete ágyjelenetünknek, mire észrevette magát, és lemászott rólam.
végre megkezdődött a műsor a televizióban, de a nyugi nem tarott sokáig.
felkelt, s ide-oda járkálni kezdett a lakásban, s közben büfikézni kezdett.
ezután következett szónoklata, mely még mindig fülembe cseng, s e szavak kiejtése után bátran megadtam neki a lovebox főgörénye titulust.
kijelentette, hogy ő nem szokta visszatartani magát soha sem, és ha finganija kell, akkor elereszti, és akkor boldog, ha minél hangosabbra sikeredik.
büfivel ugyanígy állt, s egy igazi vadkan szarvasbőgést be is mutatott nekem.
a csodálkozástól tátvamaradt számat, gyorsan becsuktam, nehogy megint betudjon férkőzni a számba, s gondolatban már otthon is voltam.
de hála a jó égnek ezután a produkció után elcsendesedett, és leült mellém, így végig tudtam nézni a műsort a televízióban.
sajnos hazakísért, de trükkösen a hátsó bejárathoz vezettem, nehogy meg tudja nézni a kapunk számát, mert útközben az regélte kis fülembe, hogy akkor majd sűrűn találkozhatunk, hisz itt lakunk egymás szájában szinte.
adott egy puszit a számra, melyet már nem is viszonoztam, s gyorsan felrohantam a lépcsőn.
hú, na ez is egy húzós este volt, inkább maradtam volna itthon a fenekemen.

Történt nálam sajnos egy külső behatolás, melynek következtében eltüntem innen.
De visszatértem, s folytatom a kis rémtörténeteimet.:-D