5. nap.

Hisz a holnap mindig új reményt ígér. Vagy új fickókat? Remélem nekem, azt hoz. Mielőtt hozzálátok ismételten a vadászathoz, nagy erővételre van szükségem, hisz az elmúlt napok kudarca nem múlt el lelkemben nyomtalanul. Ez a sok negatív esemény még feldolgozásra vár bennem. Fel lehet egyáltalán dolgozni ennyi kudarcot? Vagy ez még csak a kezdet? És nem is ért annyi „veszteség”? Jézus! Sehol nem látom a végét. Lehet, hogy belekezdtem egy ördögi körbe? A napok jönnek-mennek egymás után, és én itt ülök majd a gép előtt, ősz hajamat kontyba tűzén fel, s reumás végtagjaimat a legújabb csodaszerekkel táplálva, hogy görbebotomig, vagy járókeretemig eljuthassak, melynek segítségével itt időzhetek majd örökkön, örökké. Ugye nem? Mond, hogy nem! Ez csak egy rossz tréfa! Ezt csak én találom ki. Mindenhol rémeket látok. Ahelyett, hogy helyes pasik tömkelegét látnám magam köré sorakoztatva. Na, tessék, már megint a hormonok. Azok a kis rafinált hormonok beszélnek belőlem. Nem hagyják nyugodni szegény testemet! Tombolnak! Valaki most már aztán jöjjön és vigyen be az ágyába! De gyorsan! És nem ám akárki! Ez mégis csak felelőtlen kijelentés volt az én számból. Jöjjön most már el értem a Brad Pityu, mert ha nem akkor majd jó csúnyákat írok neki. Ezzel biztosan meg fogom oldani reménytelennek tűnő helyzetemet! Reménytelen? Ki mondja azt, hogy reménytelen? Nem, ez nem olyan vészes, csak várni kell egy kicsit. Várni, várni, mire megvénülök? Nem, nem, de itt a társkeresőn egésszen biztosan várni kell, türelem, türelem, türelem. Aki nem türelmes ritkán ér célba. Jó kis tanács mi? Osztogatom magamnak az észt. Istenem, milyen oktondi kis pocok is vagyok. Vagy a magány tett azzá? Vajon más is így viselkedik? Környezetem hogyan tud elviselni? Lehet, hogy már az idegeikre megyek, csak nem merik a szemembe mondani,” rád is rád férne már valami hím, aki rendberakjon”! Vagy nem így van? De igazuk van nagyon is, hogy rám férne. Már hónapokkal ezelőtt rám kellett volna férnie. De mit tegyek, ez van, ezt kell szeretni. Térjünk vissza a böngészéshez. Nézzük csak meg alaposabban, hogy kik vannak fent, hisz mindig vannak új belépők is, akik között talán akad néhány számításba vehető egyed. Görgessük csak lefelé a képeket. Na, a mai felhozatal is elég drámainak tűnik. Ennyi gáz pacákot egyrakáson! Szerintem ezek a bénák gyülekezetéből jöttek. Esküszöm egyik trébb, mint a másik. De nini ki van itt, egy híresség! Egy szuper jóképű híresség! Mit keres ez itt? Ő az egyáltalán? Vagy valaki visszaél a nevével? Nézzük csak, milyen képek vannak itt róla? Ezek koncertfotók! Most nagyon meglepődtem. Ő vajon minek jött fel erre az oldalra, hiszen cuncimókusok hevernek még a lábtörlője előtt is! Kíváncsi vajon, vagy ennyire unatkozna? Mi késztette, hogy regisztráljon itt? Levelező partnert keres? Vagy úgy gondolja, hogy itt fogja utolérni a végzete. Na abban biztos vagyok, hogy itt nem. Ezt a fickót nem olyan fából faragták. De mégis vajon mit keres itt? Írjak neki? Á úgysem válaszol, hisz csak földi halandó vagyok. Az ilyenek mind modellekkel járnak, meg szépségkirálynőkkel, szóba sem fog velem állni. Elolvassa a levelemet esetleg, aztán kidobja és elfelejti. Sebaj írok neki. Megkérdezem tőle, mi járatban van erre, ahol még a madár se jár. Vajon a rajongói észrevették, hogy itt van? Ha inkognitóban lenne, nem írta volna ki a teljes nevét, kitalált volna valami fantom nevet magának. De így feljönni ide erre az oldalra evvel az eredeti névvel? Nem értem ezt a hapsit? Most azért feldobta a napomat, hogy ő is itt van. Majd ezentúl figyelemmel kísérem, hogy mikor található meg, feltölti e a creditjeit, mert akkor biztosan érdekli az oldal. De mi érdekes van benne, amikor dúskálhat a jóban? Érdekesek az emberek. Mert, hogy én magányos szingli itt tengődök az érthető. De Ő? Na jól van, nem tipródok ezen, inkább várom a válaszát, bár erőssen kétlem, hogy szóba áll velem.